Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
Dent0n Creative Commons License 2008-03-22 14:48:50 25

DonCosta:

 

Nagyon jót kérdezel, gondolkodtam már rajta én is. Hosszú idő alatt néhányszor előfordult már, hogy jobban voltam, és elemezve kicsit a gondolataimat arra jöttem rá, hogy a nem-depressziós ember sem érti az élet értelmét, viszont benne fel sem merül ez a kérdés, vagy ha fel is merül, könnyen túl tud lépni rajta. Tehát ha túl leszel a depressziódon, és jól érzed magad a bőrödben és ebben a világban, szerintem már nem is fog foglalkoztatni ez a kérdés.

 

Sajnos én is benne vagyok, és akármit kellene csinálnom, bennem is az a kérdés merül fel, hogy "minek?!". Amikor jobban voltam, nem kérdeztem ilyet, csak eldöntöttem hogy megcsinálom, vagy nem.

Előzmény:
DonCosta Creative Commons License 2008-03-18 22:30:45 23
Üdv mindenkinek!
Szörnyű dolgokon megyek keresztül.Ez a depresszió egyszerüen kibirhatatlan.Nincs kedve,ereje és türelme az embernek élni.Az életet üresnek,és kiábrándítónak tartom,nem csak a sajatom,másét is.Az életnek nincs értelme,még ha jobban lennék,akkor sem lenne.A kérdésem az,hogy ha túlvagyok ezen a betegságen,akkor ez az érzés megszűnik-e teljesen vagy maradnak vissza tünetek?(Az a szörnyű érzés,hogy ezen a világon nem tehet semmi többé boldoggá,minden értelmetlen)Egyáltalán lehet-e teljesen gyogyítani?Leszek-e olyan,mint rég.Hál' Istennek az 'öngyilkos szakaszon' már túlvagyok. KÉREM AKI TUDD HOZZÁSZOLNI AZ TEGYE MEG ! Teljesen érthetetlen,egyik percről a másikra,ugyan azok a feltételek mellett rádtör ez a szörnyűség.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!