|
|
 |
Zicherman Istvan
 2008-03-29 19:12:48
|
24
|
Folytatás
...........................
bauer számára az egész túlságosan is váratlanul történt. Indulás előtt, az eligazitáson, biztosították afelől, hogy ebben a sivatagban, amely még a térképeken is úgy szerepelt, mint felderítetlen terület, semmitől sem kellett tartania, hiszen esélyük sem volt arra, hogy fegyveres emberekkel találkozzanak, nem hogy csekistákkal. Többek között ezért sem vértezte fel magát valami többé-kevésbé hihető legendával, mely mögött el lehetett volna rejteni a misszió valódi célját. Egyszerűen le volt döbbenve, sehogyan sem tudott urrű lenni magán és csak ferde szemmel bámulta a Markin mellett álló csekisták ráirányuló géppisztolyait. Bauer hallgatásba burkolózott.
Markint a helyzet kezdte untatni, és ezért belekezdett:
- Nézze, nekem nincs túl sok időm arra, hogy itt csevegjek mgával. Kész vagyok elibe menni a dolgoknak, és megkönnyítem magának a válaszadást, - kezdte jéghideg iróniával. - Nos, szóval, kezdésnek két egyszerű kérdést teszek fel magának. Az első: találtak maguk olyan terepet, amelyen leszállópályát lehet kialakítani, mely képes fogadni két Focke-Wulf-200 repülőgépet? A második: ha találtak ilyet, akkor jelentették-e ezt Rowel ezredesnek, illetve kaptak-e ezután választ tőle?.. Sőt, talán még egy kérdést megengedek magamnak: nem-e gondolja, hogy a haduifogoly státusza az önök számára jóval kifizetődőbb, minden tekintetben, mint egy diverzáns, azaz háborús bűnöző státusza, akit a tett színhelyén kaptak el, a csapataink mély hátországában, és akiket a gyorsított tábori itélőszék ítél el?
Szerafim Markin szavai a legmélyebb benyomást tették Bauerre, enyhe sokkot váltva ki belőle. Hogyan történhetett meg,hogy a legnagyobb titokban tervezett művelet, amely semilyen dokumentumban sem szerepelt, és amely Göring birodalmi marsall szóbeli parancsára került végrehajtásra, minden részletében az adott szovjet tiszt tudomására jutott, és aki ilyen ügyesen elkapta csoportját Ázsia legeldugottabb szegletében. Belátta, hogy fölösleges ezen törnie a fejét. A következtetés, amelyre a hadnagy jutott, segített neki leküzdeni a sokkot.
- Kérdezzen, - mondta rekedt hangon Bauer.
- Adjon részletes választ az általam feltett kérdésekre. Utánna meglátjuk.
- A felszállópályának megfelelő területet egy kicsiny tó mellett találtuk, - a hadnagy kivette saját térképtáskájából a terepvázlatot, amelyen megjelölte a helyet.
Markin elvette tőle a térképet és összehasonlította a sajátjával.
- Tovább? Tett erről jelentést?
- Még nem. Éppen ezért tértünk vissza ide... Magunkhoz kellett venni az üzemanyag-kannákat a jelzőtüzek számára, és a rádió irányjelzőt... Most akartam jelentést tenni...
- Hogyan? - kérdezte Markin.
- Egy előre megbeszélt kódot kívántam megküldeni.
- Milyet?
- P C A
- Ennyire rövid? Na, mondja csak el szépen, csak nehogy valamit elhallgasson - utoljára figyelmeztetem, - mondta szigorúan Markin. - Milyen védőjelzést kéne alkalmaznia, amennyiben lebuknak vagy elfogják magukat?
- Az ,,A" után a forgalomváltás pontjait nem kell leadnom, illetve csupán csak egyszer kell leadnom ebben az esetben a jelzést, és nem kétszer.
- Milyen időpontokban várják a jelentését?
- Állandóan várnak a jelentésemre, a forgalomváltás ideje nincs megszabva...
- Rendben. Ja, mellesleg, mit kell válaszolniuk maguknak a repülőgépek indulási idejéről?
- Az PCA jelzésre válaszul, 15 perccel később, kétszer megküldik a start időpontját, ami után nekünk a leszállópályánál kell várnunk. De minden körülmények között a startot éjszaka hajtják végre, hogy napkeltekor a repülők megérkezzenek a célterület fölé.
....................
Folyt. köv. |
|
|
|
pjamesch
2008-03-26 20:09:17
|
15
|
| Nagyon jó!!!! |
|
A hozzászólás:
 |
|
Zicherman Istvan
2008-03-20 00:48:41
|
14
|
Folyt.
.....................
Miután megtalálta a megölt halászok hulláit, Markin minden elővigyázatossági szabály betartásával elindult északra, követve a titokzatos emberek nyomát. Nem kellett sokáig gyalogolnia. Hamarosan ráakadtak az ősi temetkezési helyre. Körülötte sok volt a nemezcsizmák és bordázott, szögekkel kivert csizma nyoma. Mind a kripta belseje felé mutatott, majd az építménytől, egy teve és egy szamár nyomaival keveredve, valahová észak-nyugati irányban húzódtak. Viszont mivel a kriptában a csekisták megtalálták a németek felszerelését - az adóvevőt, élelmet, rádió-helyzetmeghatározót és az olajos kannákat, - Markin úgy döntött, hogy a tulajdonosok előbb vagy utóbb visszatérnek a temetkezési helyre.
Bauer hadnagy végre teljesítette a feladatot - talált egy, a nehéz repülőgépek számára is megfelelő leszállópályát, a Tuzla tótól nem messze. Már csak le kellett mérni, rárakni a megfelelő jelzéseket, felállítani a helyzetmeghatározót, és előkészíteni az anyagot a jelzőtüzek számára, illetve jelenteni Taganrogba, Rowel ezredesnek, hogy készek fogadni a repülőgépeket. Most már vissza lehetett térni a temetkezési helyre. A németek siettek, ráadásul nagyon kifáradtak, és csak arról álmodtak, hogy pihenhessenek rejtekhelyükön, igyanak egy csupor forró leveskoncentrátumot, és aludjanak pár órát.
Oszlopban haladtak: elöl ment Bauer hadnagy, mögötte meg Willie Rode és Shuul. Biztosak voltak abban, hogy télen itt nincsenek emberek, a parton történt találkozásuk a kazah halászok családjával, mindössze egy ritka kivétel, ami megerősíti a szabályt.
A fedezékből Markin látta, amint Bauer és emberei bekúsztak az építmény alacsony bejáratán. Várt még egy keveset, majd miután megbizonyosodott afellől, hogy a németek csak hárman vannak, megkönnyebbülten felsóhajtott. Most már el lehetett kezdeni. Jelt adott, és a lesállásban lévő emberei hangtalanul megközelítették a kriptát.
- Figyelem! Be vannak kerítve! Ellenállásuk értelmetlen! Adják meg magukat, különben azonnal meg lesznek semmisítve! - kiáltotta a németeknek a tolmács.
A kicsiny kriptába, mint egy egérfogóba zárva, amelyen mindössze egy szűk és alacsony kijárat volt, a németek kilátástalan helyzetbe kerültek. A vályogfalak nem óvtak a lövedékektől, és elég lett volna mindössze egy, aszűk nyíláson bedobott kézigránát, hogy végüg legyen. Szorosan egymás mellett feküdtek, egyre jobban tudatosítva magukban helyzetük kilátástalanságát. A tolmács folytatta:
- Öt percnyi gondolkodásiidőt kapnak. Miután ez lejár - meg lesznek semmisítve. Amennyiben ellenállás nélkül megadják magukat - garantájuk, hogy életben maradnak!
Bauer felült, nyilvánvalóan zavarban volt és hallgatott.
- Nincs más választásunk, hadnagy úr, - mondta az egyik rádiós. Őt támogatta Shuul tisztes. Lehet, hogy a tiszt ezekre a szavakra várt, mivel nem kívánta elsőként felajánlani a fegyverletételt.
- Kérdezd meg tőlük, hogy mit akarnak tőlünk, - parancsolta a rádiósnak, lecsatolva közben a pisztolytáskát, és félretolva lábával a géppisztolyát.
Rode szó nélkül is megértette volna parancsnokát. Odakúszott a nyíláshoz és kikiabált:
- Mit csináljunk? A tolmács azonnal válaszolt:
- Dobják ki a fegyvereket és egyenként jöjjenek ki, magasba emelt kézzel.
Bauer elsőként dobta ki a pisztolyát és zsémbeskedve felemelkedett a talajról. A beosztottjai sietve kidobták a géppisztolyaikat, tártáskákat és a kézigránátokat.
- Ez minden! - kiáltotta a rádiós.
- Jöjjenek ki!
Elsőnek Bauer hadnagy jött ki, felemelt kézzel. Sápadt volt, a tekintetét nem tudta elszakítani a reá szegeződő fegyverek torkolatáról. Szerafim Markin már megjárta a frontot, a különleges rendeltetésű csapatoknál, és már volt tapasztalata a német katonák kihallgatásában. A háború első hónapjaiban a foglyok, főleg a tisztek, rendkívül pofátlanul és fölényesen viselkedtek, de utánna önteltségük egyre jobban csökkent. Ez a német hadnagy is ilyen volt. Miután a fronttól ennyire távol, egy vad, sivatagos terület közepén került fogságba, pánik lett urrá rajta, és képtelen volt elrejteni állapotát. Ugyan ilyen hangulatban volt két utitársa.
...Elválasztva egymástól a foglyokat, Markin elkezdte a kihallgatást, a hadnaggyal kezdve azt. Az ügy jellege és a helyzet egészen kevés időt adott neki a foglyok kihallgatására. Leült az egyik, temetkezési hely mellett található sziklára, elővette térképtáskáját, és feltett Bauernek néhány kérdést:
- Neve, katonai rangja?
- Walther Bauer hadnagy.
- Hány éves maga?
- Huszonhárom.
- Milyen egységnél szolgál?
- Most a Luftwaffe 4. légiflottájának légiszállítású hadtesténél.
- Milyen célból dobták ki magukat múlt éjszaka ebben a körzetben?
/Folyt. köv/
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
