|
|
 |
Zicherman Istvan
 2008-03-19 19:53:14
|
10
|
Folyt.
....................
Andrej belekarolt Hertbeés szinte erőszakkal vonta be a sikátorba. Néhány lépéssel a szennyvízelvezető csatorna nyílásától álltak meg. Egy nagy franciakulccsal kopogtatva maga előtt az aszfaltot, Taba lógott ki belőle. A sikátor végén Hert meglátott még két embert, akik egyenest rá néztek. Megfordult, de a másik végében is álltak ketten, az utca túloldalán pedig állt egy kicsiny teherautó, járó motorral. Minden út el volt vágva. Rálőni az emberre, aki ilyen bátran odament hozzá a nyílt utcán - és ez lett volna a legjobb megoldás, - a német most már nem mert.
Viszont Andrej szavaiból és hangneméből a német nem érzett ki semmifajta fenyegetést. Valószínűleg csupán arról lehetett szó, hogy a külföldi hírszerzés ismét munkára és együttműködésre szeretné őt rábírni.
- A multat már nem lehet visszahozni! - mondta, még teljesen le nem nyugodva, Hert.
- Miért is? Maga nem tudta, hogy egy ilyen kapcsolat a hírszerző szervekkel egy egész életre szól?
- Hogy mert maga odajönni hozzám, ilyen ajánlattal? A maga országa vereséget szenvedett, a jövőjéről majd a führer dönt!
- A háború még nem ért véget. Még csak most kezdődik igazából! - Andrej ismét átkarolta az ezredest, és nyugodtan a szemébe nézve, hozzátette: - Ráadásul én orosz vagyok. Minket maguk még nem vertek meg! Maga már biztosan tud arról, hogy milyen csapást kapott a maguk hadserege múlt hónapban Moszkva alatt. Ez csupán a maguk sikersorozatának végét előrejelző első lépés!
- Maga... maga... orosz? Honnan kerülnek maguk ide? - suttogta Hert.
- Ne tegyen fel naiv kérdéseket. Inkább térjünk a tárgyra, - folytatta Andrej a szokásos békéltető hangnemben.
Hert az ájulás szélén volt, az arcát vörös foltok borították. Próbált valamit kinyögni, de ismét nem jöttek szavak a szájára.
- Az, hogy én orosz vagyok, még inkább meg kéne hogy feleljen önnek.
- Az ördogbe, miért is?! - préselte ki magából Hert.
- Azért, mert egy legyőzött ország felderítésére dolgozni - még nagyon-nagy pénzekért is, mindig nehéz. Mi ezt megértjük, - a szarkazmus halvány árnyéka sem árulta el a szovjet felderítőt.
- Magukat is meg fogjuk verni. A csapataink már Moszkva alatt állnak...
.......................
Folyt.köv. |
|
A hozzászólás:
 |
|
Zicherman Istvan
2008-03-19 19:35:51
|
9
|
Folyt.
..................
A következő napon, reggel fél nyolckor Andrej elhelyezte embereit Hert várható útvonalán: Gastont és Piert - a sikátor kijáratánál, mely a Követségi utcára nyílt; Juant és Lolát - a sikátor másik végében, Tabát - a sikátorban, miközben Carlos és Ventililla a kisteherautón követni fogják Andrejt, biztosítva számára szükség esetén a gyors visszavonulást.
Kilenc órakor Hert kilépett a hotelból, elégedetten végigmérte saját egyenruháját, az oldalán ezüst zsinórzaton lógó dísztőrt, és lassan elindult az utcán. A kezében világos szürke kesztíűt tartott, fejét büszkén hordozta, amit magas tányérsapka ékesített. A mellkasán, a katonai rendek szalagjain kívül,ott csillogott a kerek náci pártjelvény. Bal kezében a nélkülözhetetlen monokli, amely kifejezetten úri külsöt kölcsönzött az ezredesnek.
Andrej kiszállt a kocsiból, átvágott a hotel előtti téren, és lassan kezdte beérni Hertet. Carlos lassan követte teherautóján. Hert előtt vagy harminc lépésnyire Taba gyalogolt. Rajta a városi szennyvízelvezető hálózat munkásának mocskos kezeslábasa volt, vállra vetve cipelt egy bőrtáskát, amelyben általában szerszámokat szoktak hordani. Most viszont benne egy géppisztoly rejtőzött, illetve néhány kézigránát. Bekanyarodott a sikátorba, lelépett az úttestre, majd felnyitotta a kanalizáció fedelét és bemászott a nyíláson.
A januári nap barátságtalanul szürke volt. Felhők takarták el az eget. Az utca üres és szomorú volt. Az öt- és hat emeletes házak lakatlannak tűntek.
Kiszámolva az időt a felderítő utolérte Hertet a sikátor sarkán és jól hallhatóan odavetette:
- Jó napot, Hert! Az elmúlt kilenc év alatt külsőleg nem sokat változott.
Meghallva azt a kém-fedőnevet, amely alatt kilenc évvel korábban írta jelentéseit, az ezredes olyan váratlanul állt meg, mintha nekiment volna egy falnak. Andrej alig tudta elkerülni az összeütközést. A német gyorsan megfordult, és szembe találta magát a mosolygós Andrejjel. Az ezredes arca eltorzult. A monokli kiesett a szeméből és most a vékony zsinőr végén remegett.
Pár másodpercig szóhoz sem jutott és csak görcsösen mozgatta ajkait, igyekezve kipréselni magából valami hangot.
Végül, valószínűleg még teljesen nem lévén tudatában annak, hogy mi történik, Hert visszafogott, de annál acélosabb hangon elsziszegte:
- Maga megőrült... Magára szabadítom a GESTA-pot... Hogy merészeli??! - Annyira döbbent volt, hogy még tegadni sem próbált, nem játszott a ,,tévedésre", és nem erőltetett magára művi felháborodást. Ösztönösen a pisztolytáska felé kapott.
- Heert, ne legyen forrófejű. Vegye el a kezét a pisztolyáról. Maga nem ostoba ember és meg kell értenie, hogy a GESTAPO magára nézve nem kevésbé veszélyes, mint rám. Gondolja, hogy megbocsájtják a múltját? - mondta Andrej a lehető legnyigodtabb hangnemben.
- Magának nem fognak hinni! - szinte kiáltotta a német, de a szemeiből Andrej kiolvasta a félelmet, zavart és pánikot.
- Hinni fognak! Nálunk van a maga dosziéja és benne az elismervények, jelentések, illetve más papírok.
.......................................
/Folyt. köv./ |
|
Előzmény:
|
|
Zicherman Istvan
2008-03-19 04:38:10
|
7
|
Folyt.
................
AZ ÖSSZECSAPÁS
/1942. január 10. Nyugat-Európa./
Hert dosziéjában Andrej talált egy cédulát, amit valószínűleg Alfred tett bele az utolsó pillanatban. Eben az állt, hogy a városban tartózkodva Hert mindig ugyan abban kicsiny luxushotelban száll meg, amit, mint sok másikat, lefoglaltak a megszálló hatóságok. A cédulán az is fel volt tüntetve, hogy reggelente Hert általában meglátogatja a német gauleiter rezidenciáját, ami a volt német nagykövetség épületében található, egy kicsiny, ódon kastélyban.
A gaulaiter rezidenciájához Hert két útvonalon érkezhetett: az Egyetemi utcán, vagy pedig, egy kicsivel tovább gyalogolva a hoteltől, a Királyi hídig, befordulhatott a Követségi utcába. Mindkét útvonalon igen ritkás volt a gyalogos forgalom. Ezeken az utcákon, két élelmiszerbolt kivételével, nem voltak sem üzletek, semkávézók. Andrej úgy döntött, hogy Hert útvonalától függetlenül a találkozásnak valahol félúton kell lezajlania, a legjobb, ha abban a sikátorban, ami összekötötte az Egyeti utcát a Követségivel. Most már csak fel kellett használni a rendelkezésre álló fényképet, hogy azonosítani lehessen Hertet, hogy ne tévedjenek, és ne egy másik német tisztet közelítsenek meg véletlenül. Egy ilyen hiba végzetessé válhatot.
Carlos (Karlson) kisteherautójából, amit a hoteltől nem messze, az utca szeközti oldalán állítottak meg, Andrej és Taba már néhány órán keresztül megfigyeltek minden, hotelből be és kijövő személyt.
Délután három órakor a hotel bejáratához beállt egy gépkocsi, és két tiszt szállt ki belőle. A bejárat előzz még beszélgettek néhány percig, majd az egyik elhajtott az autón, a másik pedig belépett a hotelba. Andrej szinte biztos volt benne, hogy aki besétált, nem volt más, mint Hert, de hibátlanul azonosítani egy embert, harminc méter távolságból, nehéz volt. Taba üldögélt a teherautó platóján és a kabin hátsó részén kiképzett kicsiny ablakon keresztül beszélgetett Andrejjel. Ő is biztos volt benne, hogy ez Hert, de azért megjegyezte:
- Várjunk egy kicsit, sokáig úgy sem marad a hotelban, és este majd elindul valamerre, valami szórakozás reményében.
Andrej helyet cserélt Tabával. A sötét platóról, a kisablakon át észrevétlenül használni lehetett a kukkert, alaposabban megnézve a hotelből kijövőket.
Este hét óra körül Hert kilpett a kapun. Megállt a bejáratnál,míg felhúzta kesztíűjét. Most már arccal a teherautó irányába fordult, ügyet sem vetve rá, és Andrej a plató mélyéről alaposan megnézte magának a kukkeren át, majd összehasonlította a fényképpel. Igen, kétségtelen, Hert volt az.
Leküzdve a szűk kesztyűk ellenállását, Hert elindult a legközelebbi sétány irányában, és hamar szem elől tűnt. Várva még néhány percet, Andrej az utolsó ellenőrzésre szánta magát. Belépve a hotel előcsarnokába, odafordult a recepcióshoz és, megnevezve Hert vezetéknevét, megkérdezte, hogy itthon van-e az ezredes.
- Az ezredes úr néhány perccel ezelőtt elindult a városba. Valami üzenetet átadhatok, esetleg?
- Nem, köszönöm szépen, nem kell. Majd holnap reggel felhívom. Igen, majd elfeledtem, az ezredes úr korán szokott elmenni a hotelből?
- Mindig kilenc órakor, - mondta előzékenyen a recepciós.
Nos, most már nem volt semmi kétség. Hertet azonosították, és Andrej senki mással sem fogja többé összetéveszteni.
.............
Folyt.köv. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
