|
|
 |
Zicherman Istvan
 2008-03-19 04:05:16
|
6
|
/Folyt./
/Előző részből kimaradt egy kicsiny rajz, azt is mellékelem/
................................................................
 
Körülbelül hajnali négy órakkor a repülőgép, fedélzetén Bauer csoportjával, elérte a területet, ameit a térképen ,,fehér folt" jelölt, ,,felderítetlen terület" felirattal, és kidobták a csoportot az alacsony Birkara vonulatnál. Bevárva a hajnalt, a németek megkeresték az ejtőernyővel kidobott, felszerelést tartalmazó teherkonténereket és nehéz terhükkel együtt elindultak a Balhas partjára. A tó melletti egyik dombról észrevették a parton lévő agyag halászkunyhóból lassan emelkedő füstöt. Ez óvatosságra intette őket. Pedig nekik azt mondták, hogy télen ezen a területen nem számíthatnak emberekkel történő találkozásra. Az instrukciók egészen konkrét utasításokat tartalmaztak arra az ilyen esetekre, pontosan meghatározva, hogy mit tegyenek ilyenkor.
A németek óvatosan megközelítették a kunyhót, de megérezték őket a kutyák és vad csaholásba kezdtek. Az építményből kijött egy ember, őt követte még egy , majd még kettő. Többen ott enem is férhettek el. Bauer felállt, őt követte Rode és Shuul. Odamentek a halászokhoz, akik csodálkozva, de félelem nélkül nézték a jövevényeket. A hitleristák figyelmeztetés nélkül géppisztolyaikból tüzet nyitottak rájuk. Végezve a halászokkal, beléptek a kunyhóba és egy kicsin karámban találtak ott egy tevét és egy szamarat. Az ejtőernyős kezeslábasaik fölé felhúzták a kazahok ,,halátjait" (kaftán). Rode és Shuul ezután felvették a halottak meleg nemezcsizmáit. A teve és a csacsi nagyon is jól jöttek: ezekre pakolták fel a felszerelésüket.Bauer felült a szamárra, és acsoport elindult a parton, északi irányban.
Hamarosan ráleltek egy ősi temetkezési helyre, egy nem túl nagy építményre, kőből és agyagból, amelynek volt egy jellegzetes vályogkupolája.Belül nem volt semmi, és a németek úgy döntöttek, hogy otthagyják a felszerelést és a tűzgyújtásra szolgáló olajos kannákat. Ezután Bauer átnézte a térképet és kijelölt egy útvonalat, amely mentén fel kellett deríteni azt a fehér foltot, amelyen ekkor éppen Markin menetelt embereivel. Bauer nyugatnak akart indulni Bajgora irányába, majd északnak fordult, ott meg majd úgy gondolta, hogy meglátják, hogy mi legyen a teendő a továbbiakban. Minden a kutatási eredménytől függött. Kevés idő állt rendelkezésre, és sietnie kellett. Messziről a diverzáns csoport mostmár egy kicsiny pásztor-karavánra hasonlított: egy teve, egy szamár, és három, szegényesen öltözött pásztor...
A hóvihar akkor csapott le, amikor Markin délnek fordult. A nehéz és nagyméretű felszerelés nélkül a németek jóval gyorsabban haladtak, mint Markin csoportja. Miután körülbelül tíz órával korábban érték el Bajgorát, a hitleristák északra fordultak - szembe a csekistákkal. Egymásba botlothattak volna, de a sivatagban, télen, dombok között, amikor az emberek utak nélkül haladnak, az ilyen találkozásokra igen kevés az esély. valahol ebben a hideg ,,fehér foltban", a hóvihar és rendkívül rossz látási viszonyok között a csoportok elkerülték egymást.
Megtéve a Bajgorától északra körülbelül tíz kilométert, Bauer észak-keletnek fordult, és a kicsiny Tuzla tónál végre megtalálta azt, amit keresett.Az időjárás végképp elromlott, és ismét hóvihar kezdődött. Az alacsony havas fellegek szinte vágtattak a föld felett. a szél felerősödött, a szakszaul bokrai csapásai alatt a földhöz hajlottak, a perekatyi-pole* gombolyagjai versenyre keltek a szél által a talajon kergetett éles porhóval...
* Perekatyi-pole. - Gyökerek nélküli gombolyag-alakú növény, amit a szél visz a pusztákon egyik helyről a másikra (így szórja széz magvait). A magyar nevét nem ismerem.:(
/Folyt.köv./ |
|
A hozzászólás:
 |
|
Zicherman Istvan
2008-03-19 03:18:09
|
5
|
/Folyt./
.......................
ÉGBŐL JÖTT JÖVEVÉNYEK
/1942. február 25. A Luftwaffe 4. légiflottájának parancsnoksága, Taganrog állomás./
A 8. légihadtest parancsnoka, Fiebig tábornok magához hivatta Walther Bauer hadnagyot, és utoljáralevizsgáztatta a tervbevett hadművelet minden apróbb részletét illetően. A válaszokból ítélve, a hadnagy mindent a legapróbb részletekig tudott - az útvonalat is, és a kidobás várható területét is, az ellenség mély hátországában.
A legapróbb részletekre is kiterjedő, alapos eligazítás után a tábornok bejelentte Bauernek, hogy a csoportja két óra múlva száll fel. Azonnal induljon a repülőtérre, foglalják el helyüket a gépen, és várják a szigorúan titkos akció megkezdését elrendelő jelzést.
16.00-kor a ,,Focke-Wulf-200"-as felszállt, és keleti irányba fordult. A kabinban és a bombázó térben minden szabad helyet kiegészítő üzemanyagtartályok és kannák foglalták el. Ez több, mint kétszeresére növelte a repülőgép bevetési rádiuszát. Bauer hadnagy a pilótafülke padlóját foglalt helyet. Két utitársa - Willi Rode és Helmut Shuul rádiós specialisták- az alső kabinban foglaltak helyet, amelyből ki lettek szerelve a géppuskák. Az út az ismeretlenbe kezdetét vette...
A Balhas felé repültek.
(Folytatás a lap következő számában) :)
...................
Folyt. köv./
|
|
Előzmény:
|
|
Zicherman Istvan
2008-03-19 03:06:33
|
4
|
/Folyt./
.....................
Egy évvel Hitler hatalomra jutása előtt a fiatal hadnagy, befolyásos protekcióval a háta mögött, beosztást kapott a német követség katonai attaséjának hivatalában. A doszié iratai a német hadsereg külföldi titkosszolgálat általi beszervezés meglehetősen banális történetéről számoltak be. Túlságosan is sok csábítás volt külföldön az akkoriban igen alulfizetett német altiszt számára. Nők. Drága éttermek. Játékbarlangok. Az ügyesen csőbehúzott Hert a végén eljátszotta a hivatal pénzét és... A dosziéban szerepeltek a jelentései másolatai és az eredeti elismervények, saját kezű aláírásával,, hogy pénzt vett át az elvégzett munkája ellenértékében. Ezek igen jelentős összegek voltak, mivel az általa betöltött katonai attasé titkári állása betekintést biztosított neki a német követség titkaiba. A hírszerzés igen intenzívet alkalmazta Hertet, de 1933 elején ő hírtelen elutazott Németországba, nyomát vesztették, és azóta a kapcsolatott nem építették ki újra.
Andrej alaposan szeműgyre vette Hert tíz évvel ezelőtti fényképét. Fiatal, világos szőke tiszt, egy jellegzetes heggel az arcán, amit diákpárbajban szerzett.
Sok minden megváltozott azóta. 1942-ben a hitleri Németország még győzelmei mámorában úszott, hadserege megszállta Franciaországot, Belgiumot, Norvégiát, Hollandiát, Dániát, Ausztriát, Csehszlovákiát, Lengyelországot és Jugoszláviát. Keleten seregei Moszkva és Leningrád alatt álltak. Ezek a sikerek természetesen mindenképpen komoly hatást gyakorolhattak Hertre, aki elfelejtette, vagy szerette volna elfelejteni a Németország számára nehéz időkben elkövetett bűnbeesésének történetét. Alfrednek igaza volt - a német nem lépett volna kapcsolatba velük, egy legyőzött ország titkosszolgálatával. És a szovjettel? Erre a kérdésre nehéz volt választ adni. Mégis, Andrej nem hagyhatta ki annak lehetőségét, hogy munkára kényszerítse Hertet, és ami a legfontosabb, nem akarta kihagyni, bár az ügy nehéznek ígérkezett, és kizárólagosan kockázatos volt az egész csoportjára nézve.
Hogyan lehetne előre kitalálni Hert viselkedését? Lehet-e arra számítani, hogy az nyugodtan, mint elkerülhetetlen dolgot, fogadja majd az emlékeztetőt a hajdan tett kémkedési ígéretére? Beleeggyezik-e az együttműködésbe? Nem, ezt szinte ki lehetett zárni. A múlt feltámasztásának bármely kísérletére akár milyen reakcióra lehetett számítani, beleértve arra, hogy hejben agyonlövi az őt felkereső személyt! Egy valamiben Andrej viszont határozottan biztos volt: semilyen mély elvi meggyőződés sem vezette Hertet a múltban, és most sem vezérlik ilyenek. Éppen erre épült az ő terve.
A nácizmus lényege, a politikai és morális koncepciói, amik az emberiség korai középkor állapotaihoz történő visszatérésére irányultak, magára a hitleri államrendre nézve is komoly veszélyeket rejtettek. A nácizmus ideológiájára elsősorban a kalandor, karierista egyének voltak fogékonyak, és az ezeréves fenmaradásába, amit a führer hírdetett, a náci párt tagjai addig hittek, amíg a német hadsereg nem szenvedte el első vereségeit a Keleti-fronton, és nem szenvedett súlyos vesztességeket nekiütközve a szovjet nép szilárd és szívós kitartásának. A győzelmek mámora kezdett elpárologni, még a legkeményfejűbbeket is arra késztetve, hogy gondolkodjanak el azon, hogy mi is lesz velük, ha Németország vereséget szenved. Ezek a gondolatok pedig egyre jobban és jobban előjöttek annak függvényében, ahogyan nőtt a szovjet csapatok ellenállása a Keleti fronton, illetve rombadől a vezérkar ama számítása, hogy Németország győz a villámháborúban, és ha nem is az egész világra terjeszti hatalmát, akkor legalább Európa egészére biztosan.
Készülve a Herttel történő találkozásra, Andrej ezeket a gondolatokat sem hagyta figyelmen kívül.
Andrej csoportja nyolc emberből állt: maréknyi harcos, minden, ami megmaradt az ő internacionalista csapatából. Ők a Madridi-fronton harcoltak, utánna a spanyol főváros utcáin, amikor az árulók - Casado és Miaja tábornokok, aljas felkelést kezdtek a köztársaság ellen, és kapituláltak Franco előtt. Jelenleg ezek az emberek: három spanyol - Carlos, Juan, az öreg Ventimilla és egy bátor katalán lány, Lola; franciák - Michael, Gaston, Pier és a bulgár Taba mindenhová követték őt.Nekik kellett őt kiszabadítani egy letartóztatás esetén vagy, legrosszabb esetben, ki kellett nyomozniuk, hogy hová vihették őt a gestapósok. Ilyen biztosítás nélkül Andrej nyomtalanul eltűnhetett volna, mint egy vízbe dobott kő. Most pedig ők fogják biztosítani az ő találkozóját Herttel.
.........................
/Folyt.köv./ |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
