|
|
 |
Zicherman Istvan
 2008-03-19 00:58:46
|
2
|
/Folyt./
................................
ISMERETLEN TERÜLET
/1942. február 15. Balhas tó./
A tó nyugati partját alig lehetett megsejteni a sötétben. Időközönként szétolvadt az északról lecsapó hópamacsok zuhatagában. A laposfenekű uszályt vonató motoros hajó éppen óvatosan megkerülte a Kosz-Agacs félszigetet. Ezután majd be kellett mennie a Tas-Aral kicsiny sziget mögött található átjáróba. Ott viszonylag nyugodtabb a víz, és a partra is, különösebb nehézségek nélkül, ki lehet szállni. Partra szállni annak a háromnak, illetve a velük együtt utazó kicsiny, élelmiszer-javadalmazást szállító málhás csacsiknak, kirakodni a lőszert, rádió adóvevőt, és más, nélkülözhetetlen felszerelési tárgyat.
Szerafim Markin őrnagy, az operatív csoport vezetője, a motoros hajó kapitánya mellett állt és próbált bármit is kiszűrni a partszakasz hófedte kontúrjaiból. A téli Balhason folytatott háromnapos hajóút, ezen a hatszáz kilométeres tengeren, a homoksivatagok és csupász hegycsúcsok között, fárasztó volt. Most már a vége felé közeledett.
Egy gumicsónak segítségével néhány ember kiért a partra és csörlővel odahúzták az uszályt. Hajnalig még vot egy egész óra, miután befejeződött a kirakodás, és a motoros hajó, az uszállyal együtt, elpöfékelt az átláthatatlan, sűrű éjszakába.
Ottmaradtak a barátságtalan parton, a jéghideg szél szaggató, tépő csapásai alatt. Külsőleg mind a tizenegy csekista a tavon dolgozó halászok benyomását keltette. A csoportban valóban volt egy kazah halász, aki úgy ismerte az itteni partokat, mint a saját jurtáját. A napkelte lassan tört magának utat a hófellegek vastag rétegén át, amikor acsoport, felmálházva a szamarakat, útnak indult, az egyik halászkunyhó irányában. A térképből ítélve, a kunyhó valamivel délebbre volt, mint az a pont, ahol partra szálltak, a Kalmak-Kurgan tektonikus képződménynél. Hamarosan megtalálták a bedeszkázott, vert agyagból készült építményre, ami óvóhelyként szolgált a tavi halászok számára a tomboló viharok idején.
Amíg felforrt a kanna, Markin a térképet tanulmányozta. Az alacsony parti dombvonulat mögött kezdődött egy pásztorösvény, amin nyáron terelgették a birkanyájakat. A tótól tovább, több száz kilométeres körzetben, olyan vidék terült el, amelyről jóformán semmit sem lehetett tudni. Minden, amire a kartográfusok csak képesek voltak, hogy itt-ott ráírták a térképre - ,,ismeretlen terület".
Markin az alkóvban hagyott három ember, arádió mellé. A feladat - felderíteni a partot északi és déli irányban, de egy napi járóföldnél nem nagyobb távolságra. A többieknek nyugati irányban kellett behatolniuk a terepre. Természetesen nem volt egyszerű feladat átfésülni egy olyan négyzet-területet, melynek egy-egy oldala 50 km hosszú volt, miközben a végrehajtandó misszió jellege megkövetelte a maximális titoktartást és álcázást.
Kivirradt. A szükséges holmit felmálházták két szamárra és, átkelve a dombokon, elindultak nyugatra.
Az operatív csoport egész nap lágyan emelkedő és süllyedő, egyenetlen terepen vonult, időközönként utat vágva a mély, dombok közti völgyeket elzáró hótorlaszokban.Jéghideg, maró szél fújt. A látási viszonyok rosszak voltak. A sötétedés, majd az utánna beköszöntőő éjszaka gyorsan érkeztek. Végrehajtva két egyórás pihenőt, Markin folytatta a menetelést és éjfélre kijutott a meghatározott fordulási pontig.
Az első félszáz kilométert már maguk mögött hagyták. Megparancsolta, hogy szedjék elő a hálózsákokat és három órát adott a pihenésre. A száraz szesz kockáin az emberek egy-egy csésze teát forraltak maguknak. Átmelegedve bemásztak a hálózsákokba. Hajnalban lecsapott a burán (hóvihar - Z.I.), és miatta kénytelenek voltak elhalasztani az indulást. Végre a vihar elcsitult, és a csoport folytatta útján, most már egyenest délnek, Bajgora irányába. Az egyetlen ponthoz, ami be volt jelölve a teljesen fwhér térképszakaszon.
...A negyedik nap estéjén a csekisták kijutottak a Balhashoz, az Ucs-Aral szigettől nem messze. Itt, a magányos agyagkunyhóban, négy megdermedt, meztelen holtestet találtak. Kétségtelen, hogy a kazah halászokat közvetlen közelről lőtték agyon. A ruhájuk eltűnt. A hullák mellett néhány kutyatetem feküdt. A döngölt földpadlón bordázott lábnyomok látszottak. Valószínűleg sártalpú, szegecselt talpú katonai csizmák lehettek, tételezte fel Markin. Most kezdődik a feladat fontosabb része, gondolta, és kilépett a kunyhóból. Körülnézett. Igen, pont ezt kereste. A szél még nem takarta be egy nehéz málhát cipelő teve és egy szamár nyomait, illetve két ember lábnyomát, akik - a lenyomatból ítélve - kazahok lehettek. Hová tűntek hírtelen a bordázott lábbelik? Mi történt itt?
..............................
Folyt.köv./ |
|
A hozzászólás:
 |
|
Zicherman Istvan
2008-03-19 00:11:58
|
1
|
Lev Vasziljev
,,SORGE UTÁN..."
Dokumentum-elbeszélés.
(A.Pobegyinszkij rajzaival)
Forrás: ,,Техника-Молодежи" lap, 1970, N"5 - 7 számok.
Annotáció:
,,A Szovjetunió Hőse, Richard Sorge szovjet hírszerző nevét a világon széles körben ismert. Egész komoly bibliográfiája van: könyvek és cikkek jelentek meg róla különböző nyelveken, világszerte, melyek országunk barátainak és ellenségeinek tollából egyaránt származnak. A legtöbb nyugati szerző képtelenek megérteni a szovjet hírszerzés nagyszerű eredményeinek okát, ami az általa alkalmazott emberek elvi elkötelezettségével és magasfokú morális, politikai szintjével magyarázható. Viszont minden szerző külön kiemeli tevékenységük elképesztő hatékonyságát, melyekkel összemérhetetlenek a kapitalista hírszerzések valós vagy kitalált hőseinek ,,hőstettei". Saját szerzeményeikben a burzsoá szerzők nem lépnek túl a Nyugaton meghonosodott krimi-irodalom által kereteken, hihetetlen méretekig felnagyítva a felderítés háborúban tanusított szerepét, sokszor majdhogynem döntő tényezőként tüntetik fel. Rendkívül jellemzőnek mondható ebből a szempontból két, nemrég megjelent munka: ,,A háborút Svájcban nyerték meg" - két francia szerző, P.Ackosa és P.Ceta, - a szovjet felderítő csoport működéséről a Nagy Honvédő háború éveiben írt tanulmánya, és az angol J. Le Carre író ,,Tükörháború" című könyve, melyben a szerző megpróbálja úgy bemutatni a szovjet felderítőket (R.Sorgét, K.Philbyt, L.Manyevicset, Abelt), mintha ezek magányos farkasok, sajátos szovjet ,,szuperhősök" lennének. Az ezekhez hasonló ponyvairodalom özönében két Sorgeről írt könyv képez csupán kivételt. Az egyik - ,,Sorge elvtárs" - Franciaországban jelent meg, N.Schatelle és A.Heren szerzőpáros tollából. A másik - ,,Sorge jelenti Tokióból" - NDK kutatók együttes munkája. Mindkét könyv - tisztességes, aprólékos tanulmány és dokumentumgyűjtemény, melyek objektív képet adnak a kommunista-hírszerző munkásságáról.
A szovjet felderítés - országunk védelmének egyik eszköze. A múlt háborúban jelentős szerepet játszott. Viszont, természetesen, a hitlerista Németország megsemmisítésének fő ereje a Szovjet Hadsereg volt.
A dicsőséges szovjet hadvezér, G.K.Zsukov Szovjetunió Marsall, a ,,Kommunista" újság 1970 évi, N"1 számában, az ,,SzSzKSz győzelmének magasztossága és a történelemhamisítók tehetetlensége" című cikkében a következőket írja:
,,...A felderítés kiváló munkáját nem tekinthetjük a győzelmünk önmagasztoló, meghatározó tényezőjének... Bárki, aki ismeri a hadtudomány alapjait, tisztában van vele, hogy miből tevődik össze a katonai siker: az egész helyzet helyes értékeléséből, a fő csapásmérő irányok megfelelő megválasztásából, a csapatok jól átgondolt mélységi tagolódása, a pontos összfegyvernemi együttműködésből, az elegendő anyag-technikai ellátásból, a szilárd és egyben rugalmas vezetésből, az időben végrehajtott manőverekből, és még sok minden másból, amire szükség van a győzelem kivívásában. Mindezek alkottják az alaptételeket és ezekből épül a modern hadműveleti művészet."
Szót ejtve a Richard Sorge által végrehajtott munka jelentőségéről, elismeréssel kell adóznunk heroikus erőfeszítéseinek, melyek elősegítették, mint sok más szovjet hírszerző munkája is, a fasiszta hordák vereségét.
Az elbeszélés valós események és történelmi tények alapján íródott. Mindössze néhány személy nevén változtattam, illetve néhány helyszín nevét.
(* Z.I.: Elnézést, a felvezető ,,kissé" túl van politizálva, de hát ,,a dalból nem lehet kidobni a szavakat" - ez is hozzátartozott az íráshoz; a történelmi hitelesség kedvéért, illetve a korhangulat kedvéért megőriztem).
/Folyt.köv./ |
|
Előzmény:
|
|
Zicherman Istvan
2008-03-18 23:39:45
|
-
|
Titokzatos esetek antológiája.
................................................ |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
