Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
S_L Creative Commons License 2008-03-06 10:18:10 2113

Ez a kis miniatűr telitalálat. Az a baj vele, hogy ez a nyikhaj még ennyit se érdemel. Ennyi törődés és ekkora mívesség után még azt hiheti, hogy ő mégis valaki. Pedig nem.

Előzmény:
eBgondoalt Creative Commons License 2008-03-05 19:54:47 2110

előzmény: http://www.tiaramagazin.hu/page/pepin_sogor_alfoldi

 

Durbint sógor: Alföldi Roby

 

Erre mondják azt, hogy amióta elment az esze, mindig színházat akart teremteni. Jött ez a srác, a karrieristák erőszakos és arrogáns stílusjegyeivel és elhitette az emberekkel: meg tudja csinálni. Mikor rájött, hogy a bulvárban és a reflektorfényben több pénz van mint a művészetben, csepűrágónak állt. Akinek valaha volt tehetsége, annak nem esik nehezére a szerepcsere. Ez a 40 éves férfi, aki mára már csupán árnyéka önmagának: Alföldi Róbert.

 

És persze lehetne folytatni a szívszorongató történetet a parasztlegényről, aki elindul szerencsétpróbálni nagyvárosba, mivel a hagyományos értelemben vett munkához nem igazán fűlött a foga. Könnyeinkkel küszködünk, mikor az igazgató urat ért rágalmakra gondolunk. Miféle indulatokat korbácsolnak fel ezek a bíráló szavak egy olyan emberben, akinek az érzelmekkel való dobálózás a munkaeszköze? Aki azt gondolja, színház az egész világ, nincs tétje a döntéseinek, olyan ez csak mint egy sakkjátszma, ahol ide-oda tologathatja a parasztokat, elfeledkezve arról, hogy egykor Ő sem ült kényelmes fotőjben. Rég volt, talán igaz sem volt...

 

Miféle indulatok ébrednek egy olyan emberben, akiben a túlérzékenység a várakozás hosszú évei alatt eltorzult, akiben a kisember megalomán hajlama lassan rögeszmévé kövesedett? Miféle kiváltsága van ennek az embernek? Miféle felszínes, közhelyes sztereotípia alapján kellene szánalmat, megértést éreznünk a könnyei, csalódásai, sikerei, felszabadultsága, ígéretei, árulása, pletykái, jó- és rosszindulata miatt?

 

És lehetne még idézni Pepin sógor írásából, mely egy túlfűtött kamaszlány rajongásval és naivitásával mutat rokonságot... vég nélkül. Totál feleslegesen. Az egészet valami sekélyes gondolatiság megposhadt kocsonyája lengi át. Igaz, ez háttal ülve a közönségnek nem igazán értelmezhető. Pedig sosem szabad megfeledkezni azokról, akiket nem engednek reflektorfény közelébe, akik nem várják el mindig újra és újra az ő tehetségüket és nagyszerűségüket angyalok kara zengje. Ha van szakadék, ami elválasztja Alföldit a hétköznapi, ÁTLAGOS emberektől, azt úgy hívjuk: egyszerű és tiszta művészi igényesség.  

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!