Kedves Kis Ádám!
Köszönöm a sok érdekes infót. Tudtam, hogy Tőled e kérdésben is sokan sokat tanulhatunk. Persze, ahogy Te is utaltál rá, sajnos Kertész alapján sem teljes a kép.
Ha szabad egy-két megjegyzést tennem: az E/3. forma elterjedésére nézve a latinban és több élő európai nyelvben is nyilvánvalóan kiindulópontként funkcionáltak a "maiestas tua" 'felséged' típusú alakok, amelyek 3. személyű szerkezeteket vonzottak. Ehhez képest furcsa, hogy a németben az E/3. forma éppenséggel egyfajta csendőrpertu célját szolgálta,* , míg a tisztelettudó magázásra előbb a T/2., utóbb — ma is — a T/3. használatos. Ebben a körben tehát a német nem aligha lehetett minta, a latin és az olasz már inkább szóba jön, ha nem éppen autochton fejlődéssel állunk szemben. Az "Ön" használatát tudtommal Széchenyi István szorgalmazta, az állampolgári jogegyenlőség elvének érvényre juttatása céljából. Kissé csalódást okoz ezért nekem Kertész megfigyelése, nem is annyira kronológiai szempontból, inkább az önözés kezdeti funkciójára nézve. Summa summarum, meg kellene nézni vmi további szakirodalmat is. Ezt persze nem kérem Tőled, ez csak afféle jámbor óhaj-sóhaj.
*) Legalábbis a XVII. században, nota bene, ezen forma használatának történetét illetően a német wikipedia fent már idézett Duzen címszava (ld. ) http://de.wikipedia.org/wiki/Duzen) nem teljesen világos, sajnálatos módon realizálva a "brevis esse laboro, obscurus fio" horatiusi tételét (a.m. 'tömörségre törekszem, homályos leszek'). |