Kedves Kis Ádám!
A történeti alakulásra való utalásod bátorít arra, hogy felhívjam a figyelmet a wikipedia Duzen (tegezés) címszavára, amelyet röviden ismertetek, remélve, hogy többeknek érdekes.
Az nem új információ, hogy az ókorban csak a tegezés létezett, a folytatás viszont érdekes. A németeknél már a VIII. századtól kialakult az "Ihrzen" szokása, vagyis hogy feudális méltóságokat nem tegeztek, hanem az Ihr 'ti' személyes nvévmással szólítottak meg őket. Ez természetesen egyoldalú volt, hiszen lefelé maradt a tegezés (vö. "csendőrpertu"). Ez a forma a pluralis maiestatis használatának tükörképeként alakult ki.* Azt sem tudtam, hogy a XVII. és a XX. század között létezett egy olyan forma, amellyel a magasabb rangú illette az alacsonyabb rangút, ez volt az "Erzen", az er 'ő' személyes névmás használatával.
Az Ihrzen kiveszőben van (itt-ott még létezik). A fentiektől eltekintve a tegezés (Duzen) maradt általános egészen a XIX. századig, amikor is elterjedt a Siezen, a mai németeknél ismert szokásos magázási forma, a Sie 'ők' személyes névmás használata. Ez a szokás a városi polgárság köreiből terjedt el, és vált általánossá, hátterében a polgárosodás, a nemesi előjogok megszűnése állt.
*) A franciában, az oroszban és részben az olaszban ma is ez a magázás formája (vous, vü, voi), csak persze általában már oda-vissza irányban. Mindazonáltal az olaszban léteznek egyéb magázási formák is: 'Ön' jelentésű szóként Ella, Lei (tkp. 'ő' nőnemben) alakban is mondják, az "Önök"-et pedig olykor Loro-val mondják (tkp. 'ők')
|