|
|
 |
Taira
2008-02-21 23:44:23
|
513
|
| Lehet, hogy ennek az Erzennek rokona a korábbi ír-angol szokás: cselédek, de akár női családtagok is Himselfként utaltak a ház urára. Ez nem magázás ugyan, de mégis a reverencia fura kifejeződése. |
|
 |
Törölt nick
2008-02-21 17:21:57
|
511
|
Addendum: épp el kellett rohannom, így csak most, utólag említem, hogy előbbi hsz.-omban természetesen a német nyelvű wikipediára utaltam, a címszó itt elérhető: http://de.wikipedia.org/wiki/Duzen
Van egyébként egy érdekes angol nyelvű "pókhálótelek" (website) az olasz fejlődésről is: http://italian.about.com/library/weekly/aa092999a.htm
Ebből meg lehet tudni, hogy az olasz nyelvben először a Voi jelent meg magázódási formaként (a középkorban, vö. a németeknél is az Ihr-rel kezdődött a történet), és csak a reneszánsz korban kezdték használni a Lei-t (amely csak látszólag felel meg a német Sie-nek, minthogy az utóbbi nem az egyesszám, hanem a többesszám mintája szerint használatos). Érdekes még, hogy Mussolini a Lei alakot férfiatlannak tartotta, és a Voi használatát szorgalmazta. |
|
 |
Kvász Ivor
2008-02-21 16:36:51
|
508
|
| A románban létezik egy udvariassági névmás, a dumneata, amely után második személyt használnak. Egyéb udvariassági formulák is "tegezéssel" járnak együtt, pl. Sfinţia Ta 'Tisztelendőséged' v. Preasfinţia Ta 'Főtisztelendőséged', ugyanígy második személlyel. Sőt: régen a 'nagyságod' ("Măria Ta") féle megnevezéseket is második személlyel használták. |
|
A hozzászólás:
 |
Törölt nick
2008-02-21 12:46:21
|
507
|
Kedves Kis Ádám!
A történeti alakulásra való utalásod bátorít arra, hogy felhívjam a figyelmet a wikipedia Duzen (tegezés) címszavára, amelyet röviden ismertetek, remélve, hogy többeknek érdekes.
Az nem új információ, hogy az ókorban csak a tegezés létezett, a folytatás viszont érdekes. A németeknél már a VIII. századtól kialakult az "Ihrzen" szokása, vagyis hogy feudális méltóságokat nem tegeztek, hanem az Ihr 'ti' személyes nvévmással szólítottak meg őket. Ez természetesen egyoldalú volt, hiszen lefelé maradt a tegezés (vö. "csendőrpertu"). Ez a forma a pluralis maiestatis használatának tükörképeként alakult ki.* Azt sem tudtam, hogy a XVII. és a XX. század között létezett egy olyan forma, amellyel a magasabb rangú illette az alacsonyabb rangút, ez volt az "Erzen", az er 'ő' személyes névmás használatával.
Az Ihrzen kiveszőben van (itt-ott még létezik). A fentiektől eltekintve a tegezés (Duzen) maradt általános egészen a XIX. századig, amikor is elterjedt a Siezen, a mai németeknél ismert szokásos magázási forma, a Sie 'ők' személyes névmás használata. Ez a szokás a városi polgárság köreiből terjedt el, és vált általánossá, hátterében a polgárosodás, a nemesi előjogok megszűnése állt.
*) A franciában, az oroszban és részben az olaszban ma is ez a magázás formája (vous, vü, voi), csak persze általában már oda-vissza irányban. Mindazonáltal az olaszban léteznek egyéb magázási formák is: 'Ön' jelentésű szóként Ella, Lei (tkp. 'ő' nőnemben) alakban is mondják, az "Önök"-et pedig olykor Loro-val mondják (tkp. 'ők')
|
|
Előzmény:
 |
Kis Ádám
2008-02-19 17:48:49
|
499
|
Teljesen egyetértek veled abban, hogy a tegeződés nem feltétlen tiszteletlen, és a magázódás sem fveltétlen a tisztelet kifejezése.
Nem vagyok benne biztos, hogy a magázódás az úr-szolga viszony mentén jött létre, ez a megállapítás inkább az egyoldalú tegezésre igaz, ahol a tegezés mindig legele, a magázás felfele irányul. Ez az életkor mentén természetesnek tűnik, de ismerjük a csendőrpertu kifejezést is.
Az, hogy a tegeződés nem tiszteltlenség, igazolja pl. a Himnusz, ahol a költő Istent tegezi.
A történeti alakulás engem is érdekel, azonban a mai állapot elemzéséhez mindenképpen hozzá kell tenni, hogy a kérdés sokoldalúan bonyolult. Például, az egyetemen a tanár-diák viszonyban érdekes volt már a múlt század közepén is, hogy a fiatal tanárok még hallgatóként tegeződtek későbbi tanítványaikkal, és ez - legalábbis nálunk - megmaradt. Más részről, amikor kikerültem az egyetemről, elmentem egy iskolába tanítani, ahol tegeznem kellett a nyugdíjas korú igazgatót. Most más a problémám, elsőéveseket tanítok, akik - meg ne sértődjenek - még gyerekek. Általában nem probléma magázni őket, de néha becsúszik egy-egy tegezés... én érzem kellemetlennek (nagy részüket biztosan nem zavarná, ha tegezném őket). Régen sem volt probléma, pl. Zöldhelyi Zsuzsa és D. Bartha KAtalin tegezte a hallgatókat (még viszonylag fiatalok voltak). Nem emlékszem, hogy valakit zavart volna.
Más részrő, mint ősi internetlakó össze-összefutok a tanteremben olyan fiatalokkal, akiket innen ismerek. Itt mindenkivel tegeződöm, és természetesnek vettem ilyen esetekben, hogy in vivo is folytassuk.
Összegezve, én azt hiszem, hogy valóban a tisztelet a fontos (oda-vissza), és ennek ma két alaptézise van, (1) a nagyjából azonos szinten álló emberek (kor, társadalmi pozíció) tegezik egymást, (2) a tegeződést az ajánlhatja fel, aki magasabb hierarchikus szinten van (az idősebb, a magasabb rangú, a nő - NB. esetemben ez az utóbbi a legmagasabb hierarchikus szint), (3) Az egyoldalú tegezés csak igen nagy korkülönbség esetén fogadható el. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|