|
|
A hozzászólás:
 |
Zicherman Istvan
 2008-02-10 22:42:04
|
148
|
Összehasonlítás-ként:
.......................................
Az 1962-es könyvben az október 29-ei levél így néz ki (mellesleg az első, 1900-as angol kiadásban is!)
..........................................
Október 29.
Végre valami hír! Ezen a reggelen vitorlát láttunk - egy nagy, velünk szemben jövő gőzhajó, ki tudja, milyen hírekkel fedélzetén, kibontott vitorlákkal, hogy befoghassa velük a szél áramlatait. Mi összesereglettünk a fedélzeten, az ismeretlen hajóra azonnal ráirányítottuk teleszkópjainkat, katonai kukkereinket és látcsöveinket. A gőzhajó körülbelül kétszáz jardnyira tőlünk haladt el, és ebben a pillanatban a legénysége, leadva három üdvözlő kiáltást, felemelt egy hosszú fekete deszkát, amelyre fehér festékkel ez volt felírva: ,,A búr szétverve, három ütközet, Penn Symons meghalt". Együttes sóhaly hallatszott. Létrejött egy tucatnyi csoport, mindenki a híreken vitatkozott. Ezalatt a hajók eltávolodtak egymástól, és nemsokára a hazai kikötőbe siető gőzhajó messze mögöttünk maradt.
Ezek szerint, Sir Penn Symonst megölték! Nos, senki sem adta volna nagyobb örömmel életét adott körülmények között. Húsz évvel ezelőtt csak a véletlen mentette meg őt Isandhlawánál, és a Halál egy nap alatt léptette elő őt az altiszti rangból főtiszti méltóságba. Az államnak szüksége van ilyen emberekre, és szerezzen még más, hozzá hasonlókat!
...........................................
Viszont a többi forrásban:
a) ,,Morning Post" 1899. november 3-ai száma;
b) Churchill W.: ,,London to Ladysmith via Pretoria", NY: Longman, Green, and Co., 1900 (első amerikai kiadás);
c) Churchill W.: ,,London to Ladysmith via Pretoria", Toronto: Copp, Clark, &Co., 1900 (első kanadai kiadás).
.............................................
Október 29.
Végre valami hír! Ezen a reggelen vitorlát láttunk - egy nagy, velünk szemben jövő gőzhajó, ki tudja, milyen hírekkel fedélzetén, kibontott vitorlákkal, hogy befoghassa velük a szél áramlatait. Mindannyian összesereglettünk a fedélzeten, az ismeretlen hajóra azonnal ráirányítottuk teleszkópjainkat, katonai kukkereinket és látcsöveinket. A gőzhajó körülbelül kétszáz jardnyira tőlünk haladt el, és ebben a pillanatban a legénysége, leadva három üdvözlő kiáltást, felemelt egy hosszú fekete deszkát, amelyre fehér festékkel ez volt felírva: ,,A búr szétverve, három ütközet, Penn Symons meghalt". Együttes sóhaj hallatszott. Mindannyian elhagytuk a hajókorlátot. Akik most érkeztek, és nem láttak semmit, kérdezgették, hogy mi történt. Létrejött egy tucatnyi csoport, mindenki a híreken vitatkozott. Ezalatt a hajók eltávolodtak egymástól, és nemsokára a hazai kikötőbe siető gőzös messze mögöttünk maradt.
Vajon mit takarnak a hírek, melyek annyira beszélők, és annyira semmitmondóak, egyszerre? Holnap éjszaka már többet fogunk tudni. Legalább egyvalami biztos: komoly harcok voltak Natalban és Heaven alatt; mi nekünk sikerült kitartani, és az is lehet, hogy több is történt. ,,A búr szétverve.” Ezért hálát adhatunk az Istennek. A bátor helyőrségeink visszaverték a támadókat. Ránk ragyogott végre a szerencse. A krízisnek vége, és tengeren utazó csapataink nyugodtan haladhatnak céljuk felé, hogy részt vegyenek a rendfenntartásban, ami részünkről bölcs és jogos befejezése az ügynek. Abban a rövid üzenetben benne volt a gyógyír tizennyolc év megaláztatásaira. A magukra hagyott telepesek, a megszégyenített katonák, a ,,gyáva angolok” megnevezés, a fehér zászlók, ,,mint Majubánál?” gúnyos mondóka – mindennek vége. A régóta várva várt - ,,búr szétverve”. Hurrá! Hurrá! Hurrá!
Ezek szerint, Sir Penn Symonst megölték! Nos, senki sem adta volna nagyobb örömmel életét adott körülmények között. Húsz évvel ezelőtt csak a véletlen mentette meg őt Isandhlawánál, és a Halál egy nap alatt léptette elő őt az altiszti rangból főtiszti méltóságba. Ezután gyorsan haladt a ranglétrán. Ő vezette Tirah-ban az Expedíciós Erők Első Hadosztályát, a hegyek között nagy eredményeket ért el katonai rátermettségével. A dandárjai számára ismeretlen volt a kudarc: az utóvédjei is sikeresen elérték a táborhelyet. 1898 tavaszán, amikor a hadsereg Fort-Jumrood körül táborozott, türelmetlenül várva az újabb vállalkozásra, gyakran volt szerencsém találkoznom vele. Mindenki Symonsról beszélt, az energiájáról, a tréfáiról, a lelkesedéséről. Ez az a Symons volt, aki kőutat építtetett a síkságon; aki megszervezte a Jumroodi Tavaszi Értekezletet; ő volt az, akinek közvetlen vezetésével voltak megnyerve a főbb ütközetek, és aki rendkívül népszerű volt katonái körében; ezenkívül, ki más, ha nem ő lépett volna elsőnek, ha újra kitört volna az ellenségeskedés a törzsekkel; ki más, ha nem ő tárgyalt sikeresen ezek ,,jirgáival” . Az ebédem Symonsszal Fort-Jumrood vályogbástyájában a tapasztalás lehetősége volt számomra. A sport és háborúk eseményeinek emléke sokáig megőrződik. A végén a tábornok mindig emelte poharát, és régi pohárköszöntőket mondott: ,A férfijainkra”, ,,Asszonyainkra”, ,,A hitünkre”, ,,Az álmainkra”, ,,Mindannyiunkra”, ,,A szeretteinkre és feleségeinkre”, ,,A távol lévő barátainkra”. Ez szólt a hét bármely estélyén. Azon az estén, amikor ott ebédeltem nála, a pohárköszöntő így szólt: ,,A férfijainkra”. Az államnak szüksége van ilyen emberekre, és szerezzen még más, hozzá hasonlókat!
............................
Valaki el tudná nekem magyarázni, hogy mi értelme volt kupirozni a szöveget az angol kiadású könyvekben, miközben a ,,Morning Post"-ban előtte már megjelentek vágatlanul? |
|
Előzmény:
 |
|
Zicherman Istvan
2008-02-10 18:53:47
|
147
|
...A francba:(((
Elkezdtem összeállítani web-könyv formára Curchill ,,Londontól Ladysmithig Pretorián át" könyvét (a haditudósítási cikkei a ,,Morning Post" számára, amiket 1899 októberétól írt 1900 áprilisáig; meg a fogságba esésének és szökésének történetét), és elszontyolodtam.
Előzőleg az 1962-es posztumusz kiadását vettem alapul (Churchill W. ,,Frontier and Wars". - London: Eyre & Spottiswoode, 1962.). Csupán az érdekesség kedvéért elővettem a helyi Egyetemi Könyvtárban az első, 1900-as kiadását a könyvnek, illetve megkaptam a ,,Morning Post" újságcikkeinek másolatát....
...Hát, gyakorlatilag kezdhetem a munkát elölről, mivel az 1962-es könyvben rendkívül megkurtították a cikkeket.:/
Nem baj. Talán így viszont sikerül majd teljesen lefordítani a cikkeit, valódi tartalomban...
Egyszer az is elkészül. Ráadásul lesz egy rakat igen ritka kép is (köszönet a SAR-ban élő (vagy ZAR-ban?) barátoknak.) |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
