na jó, hát ha már itt tartunk, akkor említsük meg az igazi ortorexiát is, arról még nem volt szó.
egyébként szerintem a stresszorexia eléggé köztünk él a mindennapokban, csak senkinek nem tűnik fel. pl. velem is egy csomószor előfordult már, hogy a villamosról rohantam vissza, hogy hoppá, kéne valamit (v)ennem, mielőtt elmegyek 2 órára, különben nem bírom. és nem azért, mert elhatároztam volna, hogy nem eszem, hanem csak mert elfelejtettem. meg ha mondjuk folyamatosan tanulok vagy olvasok, akkor is elfelejtek enni. és ez akkor is megtörténik, ha valahol nagyon le vagyok kötve (mondjuk kongresszusra megyek). be is van állítva a telefonom 3 óránkénti csörgésre, ha netalántán elfeljteném, hogy kajálnom kell, eszembe juttassa.
de visszatérve a stresszorexiára: azért ahhoz is elég nagy akaraterő kell, hogy valaki kibírja a napot egy tkv-val, és amikor hazaér a munkából este nyolckor, ne vacsorázzon be, mert "már nem szabad". és itt megint előjön az elhízástól való félelem. |
