Egyre kevésbé értelek.
A szókölcsönzés időviszonyait nem lehet ehy-egy szó átvéteére korlátozni, hanem azt kell tekintetbe venni, hogy milyen nyelvfejlődési tendenciák voltak az átvétel időszakában. Pl. a pótnyúlásnak akkor kellett kialakulnia, amikor a magyar nyelvben megszűnt a kötelező nyíltszótagúság. Ez eléggé régen volt (utu - út).
Ez annuit mindenesetre jelent, hogy a túra-turista jellegű rövidülés-nyúlás nem hathatott erre a tendenciára, másrészt nem azonos alapú, mert az utóbbi esetében nem az által jött létre a nyúlás, hogy megszűnt a nyíltszótagúság.
Rosszul idézel. Én arról beszéltem, hogy a túra-->turista típusú rövidülés nem a magyar nyelvben megjelenő tendencia, hanem az átadó nyelvben végbement, valószínűleg alapvetően nem rövidülés, hanem hangsúly-áthelyeződés (ami egyúttal lehet rövidülés, pl. az oroszban).
Nem tudom, mire kellene becslést adni. Ez a típusú változás <90%-os. Persze, vannak kivételek, például az akadémia szó képzővel ellátott alakjai nem rövidülnek, viszont - mint láttuk - a nem kölcsönzött -izál végződésű szavak között az urizál ugyanúgy rövidül mint az úr más képzős előfordulásaiban.
Továbbra sem értem, min gondolkodsz, és minek az arányait keresed. Egy magyar anyanyelvű embernek nem kell azon gondolkodni, hogy mi nyúlik, mi nem, mert azt tudja. Azt pedig, hogy mi köznyelvi, mi irodalmi nyelvi, aligha statisztikai számok függvénye.
Nem egészen értem, milyen szópárokról beszélsz. A pótnyúlás nem párokat hoz létre, és az idegen eredetű szavaknál sem párokat találunk, hanem egy adott tő egy, a többitőlé eltérő alakját. Azt hiszem, az is elég jelentős különbség, hogy míg a magyarban az eltérő alak nyúlással jött létre, addig az idegen szavakban rövidülést tapasztalunk.
Egyes szavaink töve változik, ha a szó végződést (ragot) kap, dehát ez eléggé közismert dolog, és szigorúan a ragozással függ össze. Gondolom, ha ezek száma érdekel, akkor érdemes elővenned egy szóvégmutató szótárat.
Az, hogy a mai médiaállapotok nagy korpuszokat biztosítanak, egyáltalán nem jelentik azt, hogy jól lehet velük változási tendenciákat megállapítani. Ezek a változások igen lassúak, és a kurpuszgazdagság csak évtizedekre igaz. A magyar nagyszótár anyagainak gyűjtése is 250 éven belül van. Amennyire tudom, ezen a nyúlási-rövidülési téren ez az időszak nem hozott változást a nnyelvünkben. Ráadásul ez a nagyszótári gyűjtés irodalmi művekből történt.
Amit a "mél"-ről mondtál, lehteséges, de nem valószínű. Mások az imél, vagy az emilt valószínűsítik, megnont mások magyar szót keresnek rá (van is, akinek skerült a csodálatos magyarságú drótpostát kieszelni). |