|
|
 |
Kis Ádám
2008-02-03 19:37:53
|
453
|
Írod:
"Én itt nem a múltra, az átvétel folyamatára, nyelvi módozataira szerettem volna utalni, hanem a jövőre, arra, hogy a köznyelvbe kerülés után a befogadó nyelv szabályai alapján használjuk, nem pedig a forrásnyelv szerint."
Itt egy kis zavar van az idővel. A felsorolt szavakat a magyar nyelv már átvette. Az én feltételezésem szerint ezeken a kölcsönszavakon a magyar nyelv nem változtatott, és nem is fog.
"De ha - más esetekben - csak az alapszavak kerülnek be, akkor azok változatai már a befogadó nyelv rendszere szerint alakulnak ki. "
Igen, ez elképzelhető, de akkor nem fogsz találkozni ezzel a jelenséggel, mivel ez a rövidülési tendencia nem a magyar nyelv változási tendenciája.
Az urizál példa remek, azonban nyilvánvaló, hogy a pótnyúlás "nosztalgiája" jelenik meg benne: a magyar mentális lexikonban meglevő rövid ur- tőhöz keül hozzá ez a képző, nem pedig az ebből pótnyúlással kialakult szótári alakhoz. |
|
A hozzászólás:
 |
Lalo
2008-02-03 11:32:38
|
451
|
"A magyar nyelv nem a kettőnk közötti alku kérdése."
Így van. Én tőled azt a beígért példát várom, amire utaltál:
"Soha nem állítottatm, hogy a forrásnyelv (sic!) ferlülírta vona a befogadó nyelv sajátosságait (bár ilyesmire is akad esetenként példa)." [Azért ebben a mondatodban a (sic!) használata nem igazán méltányos.]
Én azt írtam:
"De abban a pillanatban, amikor bekerül a köznyelvbe, akkor a magyar nyelv kiejtési és egyéb szabályai, szokásai lesznek a meghatározók."
Erre úgy reagáltál, hogy a felhozott példáim etimológiáját megadtad és azt mondtad, hogy:
"A példáid semmiféle tendenciát nem jelölnek, így nem alkalmasak analógiás, közvetett bizonyítéknak.."
Én itt nem a múltra, az átvétel folyamatára, nyelvi módozataira szerettem volna utalni, hanem a jövőre, arra, hogy a köznyelvbe kerülés után a befogadó nyelv szabályai alapján használjuk, nem pedig a forrásnyelv szerint. Tehát az általam felsorolt jövevényszavak magyar nyelvbe kerülésének különböző történetei nem alkalmasak az állításom cáfolására.
A kiinduló példák kapcsán valóban elképzelhető, hogy egyszerre kezdték használni azok különböző alakjait a magyar szövegeken belül, s így kvázi külön szavakként kerültek be a magyar nyelvbe. De ha - más esetekben - csak az alapszavak kerülnek be, akkor azok változatai már a befogadó nyelv rendszere szerint alakulnak ki. Remélem ezzel egyetértesz.
Az -izál végződés esetében kihagytad az urizál-t, ahol rövidülés van.
|
|
Előzmény:
 |
Kis Ádám
2008-02-03 09:52:15
|
450
|
A magyar nyelv nem a kettőnk közötti alku kérdése.
Az első felvetésedet egyszerűen nem értem. A magyar nyelvben van hosszú-rövid váltakozás, de ennek az általunk vizsgált szavak esetében nincs jelentősége.
Itt arról van szó, hogy átvettünk szócsoportokat, amelyekben az átadó nyevben valószínűéeg hangsúlyváltaklozás van, és ezt - mivel a magyarban fix a hangsúly - az átvevő az mgh. hosszának változtatásával jelezte.
Az általad kívánt vizsgálat felesleges, mert a tendenciák egyértelműek. Ugyanakkor a rászletes vizsgálathoz nincsenek megbízható empíriák. A kiejtés diakron vizsgálata eleve spekulatív, és a helyesírás is váltakozik.
A felsoroltad szavak is a felső regiszterbe tartoznak, emellett a különböző írásmódú alakjainak használati gyakorisága is eltérő, de ez közömbös, mert a magyar anyanyelvűek számára ezek külön szavak, az idegen kézpők nem kerültek áty a nyelvünkbe rendszerszerűen.
Az aktív esetében az aktivitás, aktivizál alakok jelentése erősen szór (pl. az aktivizál esetében jelentéshasadás kíséretében figyelhetünk fel a magyar képző megjelenésére: aktivál)
A stílus esetében nehogy már köznyelvi szó lenne a stilisztika, stilizál, tehát, ha a 'micsoda stílus ez', vagy 'jó stílusban boxol' kifejezések köznyelvinek is tekinthetők, a derivátumok már nem.
Épp az -izál végződéssel kapcsolatban kell megjegyezni, hogy megjelenik nem latin eredetű szavakon is: pityizál, bratyizál, ahol rövidülés nyoma sem fedezhető fel, ugyanakkor olyan jövevényszavak is vannak, amelyekben -izál végződés van, de nincs párjuk, bokruk, pl. hezitál, fraternizál.
És így tovább.
A magyarban természetesen van morfológiai összefüggésű rövidülés, pl.
-- írat
ír
-- irat
azonban ez kifejezetten ere a képzési szituációra vonatkozik.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|