Keresés

Részletes keresés

Kis Ádám Creative Commons License 2008-02-03 09:52:15 450

A magyar nyelv nem a kettőnk közötti alku kérdése.

 

Az első felvetésedet egyszerűen nem értem. A magyar nyelvben van hosszú-rövid váltakozás, de ennek az általunk vizsgált szavak esetében nincs jelentősége.

Itt arról van szó, hogy átvettünk szócsoportokat, amelyekben az átadó nyevben valószínűéeg hangsúlyváltaklozás van, és ezt - mivel a magyarban fix a hangsúly - az átvevő az mgh. hosszának változtatásával jelezte.

 

Az általad kívánt vizsgálat felesleges, mert a tendenciák egyértelműek. Ugyanakkor a rászletes vizsgálathoz nincsenek megbízható empíriák. A kiejtés diakron vizsgálata eleve spekulatív, és a helyesírás is váltakozik.

 

A felsoroltad szavak is a felső regiszterbe tartoznak, emellett a különböző írásmódú alakjainak használati gyakorisága is eltérő, de ez közömbös, mert a magyar anyanyelvűek számára ezek külön szavak, az idegen kézpők nem kerültek áty a nyelvünkbe  rendszerszerűen.

 

Az aktív esetében az aktivitás, aktivizál alakok jelentése erősen szór (pl. az aktivizál esetében jelentéshasadás kíséretében figyelhetünk fel a magyar képző megjelenésére: aktivál)

 

A stílus esetében nehogy már köznyelvi szó lenne a stilisztika, stilizál, tehát, ha a 'micsoda stílus ez', vagy 'jó stílusban boxol' kifejezések köznyelvinek is tekinthetők, a derivátumok már nem.

 

Épp az -izál végződéssel kapcsolatban kell megjegyezni, hogy  megjelenik nem latin eredetű szavakon is: pityizál, bratyizál, ahol rövidülés nyoma sem fedezhető fel, ugyanakkor olyan jövevényszavak is vannak, amelyekben -izál végződés van, de nincs párjuk, bokruk, pl. hezitál, fraternizál.

 

És így tovább.

 

A magyarban természetesen van morfológiai összefüggésű rövidülés, pl.

 

 

         -- írat

ír

         -- irat

 

 

azonban ez kifejezetten ere a képzési szituációra vonatkozik.

 

A hozzászólás:
Lalo Creative Commons License 2008-02-02 22:00:07 447
Na jó, alkudjunk meg. Elfogadom, hogy az átvett szóalakokban a magánhangzók rövidülésének alapja az eredeti nyelv valamilyen sajátossága, pl. a hangsúlyváltozás lehet. De ennek a magyarba való kerüléséhez szükséges volt az itt már meglevő hosszú és rövid magánhangzós szóváltozatok megléte. Ha ez teljesen idegen lett volna, akkor nem lehetett volna meghonosítani ezt a rendszert. Szerintem. De ha tudsz az ellenkezőjére példát - amire előző hozzászólásodban utaltál - azért arra kíváncsi lennék...

Igazi bizonyíték minderre persze e szavak magyar szövegekbeli használatának a végigkísérése lenne a megjelenésüktől a köznyelvbe kerülésükig. Nyilván egy ilyen kutatás lebonyolítása többe kerülne a nyerhető eredménynél, de esetleg valami más vizsgálat melléktermékeként valamikor sor kerülhet rá.

Viszont azzal nem értek egyet, hogy az így viselkedő jövevényszavak szigorúan a "legfelső regiszterhez" tartoznak. Az itt előkerült szavakra ez igaz lehet, de azért sok ilyen szó teljesen köznyelvi már, pl.: aktív, stílus, típus, agresszív, kollektív, stb.

Előzmény:
Kis Ádám Creative Commons License 2008-02-02 20:55:54 446

Még egy:

 

Miért írod, hogy a málna, pálca, kapitány a magyarban teljesen megváltoztak?

 

A málna, pálca vélhetően szerb-horvát eredetűek és e nyelvekben úgy tűnik az első szótagon volt a hangsúly (szemben más szláv nyelvekkel) - ezért feltételezhető, hogy a kölcsönzéskor az i nemigen hangzott.  A kapitány szó esetében a "teljes" változás a szóvég palatalizálódása, ami viszont nem ritka a magyarban (csalán - csóllány).

 

Az inzsellér pedig minden bizonyyal népetimológia.

 

 

A példáid semmiféle tendenciát nem jelölnek, így nem alkalmasak analógiás, közvetett bizonyítéknak..

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!