A magyar nyelv nem a kettőnk közötti alku kérdése.
Az első felvetésedet egyszerűen nem értem. A magyar nyelvben van hosszú-rövid váltakozás, de ennek az általunk vizsgált szavak esetében nincs jelentősége.
Itt arról van szó, hogy átvettünk szócsoportokat, amelyekben az átadó nyevben valószínűéeg hangsúlyváltaklozás van, és ezt - mivel a magyarban fix a hangsúly - az átvevő az mgh. hosszának változtatásával jelezte.
Az általad kívánt vizsgálat felesleges, mert a tendenciák egyértelműek. Ugyanakkor a rászletes vizsgálathoz nincsenek megbízható empíriák. A kiejtés diakron vizsgálata eleve spekulatív, és a helyesírás is váltakozik.
A felsoroltad szavak is a felső regiszterbe tartoznak, emellett a különböző írásmódú alakjainak használati gyakorisága is eltérő, de ez közömbös, mert a magyar anyanyelvűek számára ezek külön szavak, az idegen kézpők nem kerültek áty a nyelvünkbe rendszerszerűen.
Az aktív esetében az aktivitás, aktivizál alakok jelentése erősen szór (pl. az aktivizál esetében jelentéshasadás kíséretében figyelhetünk fel a magyar képző megjelenésére: aktivál)
A stílus esetében nehogy már köznyelvi szó lenne a stilisztika, stilizál, tehát, ha a 'micsoda stílus ez', vagy 'jó stílusban boxol' kifejezések köznyelvinek is tekinthetők, a derivátumok már nem.
Épp az -izál végződéssel kapcsolatban kell megjegyezni, hogy megjelenik nem latin eredetű szavakon is: pityizál, bratyizál, ahol rövidülés nyoma sem fedezhető fel, ugyanakkor olyan jövevényszavak is vannak, amelyekben -izál végződés van, de nincs párjuk, bokruk, pl. hezitál, fraternizál.
És így tovább.
A magyarban természetesen van morfológiai összefüggésű rövidülés, pl.
-- írat
ír
-- irat
azonban ez kifejezetten ere a képzési szituációra vonatkozik.
|