|
|
 |
Lalo
2008-02-02 19:40:00
|
443
|
Kedves Kis Ádám!
Azt írod:
"Sokkal valószíínűbb az, ... hogy ezekben a szavakban a forrásnyelven történt hangsúlyáthelyezés, és a magyarok a hangsúlyos szótagot hosszabbnak, a hangsúlytalant rövidebbnek érezték."
Ezen én rendkívül csodálkoznék. Nem azon, hogy a hangsúlyos szótagot hosszabbnak és a hansúlytalant rövidebbnek éreznék a magyarok, hanam azon, hogy a forrásnyelv lenne meghatározó a befogadó nyelvvel szemben. Amíg csak egy szaknyelven belül fordul elő egy idegen szó, addig persze úgy írják és ejtik, ahogy az illető szakterület specialistája tanulta és használja az idegen nyelvi környezetben. De abban a pillanatban, amikor bekerül a köznyelvbe, akkor a magyar nyelv kiejtési és egyéb szabályai, szokásai lesznek a meghatározók. Rengeteg ilyen példa van, amikor a jövevényszó a magyar nyelvbe kerülve teljesen megváltozott.
Ilyenek pl. a málna, pálca, kapitány, inzsellér stb. stb.
Afelől is kétségeim vannak, hogy a magyar köznyelvet használókat tömegesen érték görög nyelvi hatások, amelyek során leképezhették volna a hangsúlyos szótagokat hosszú mássalhangzóvá, a hangsúlytalanokat pedig röviddé. Azt se tartom valószínűnek, hogy ezt a közvetítést az illető szakterület specialistája végezte volna el a magyar köznyelv számára.
A magam részéről továbbra is elképzelhetőnek tartom azt, hogy mivel a magyar nyelvben számos hosszú és rövid magánhangzós szópár van - amelyek persze a legkülönbözőbb időben és nyelvfejlődési módokon alakultak ki - mondhatjuk azt, hogy a magyar nyelv szereti az ilyen hosszú és rövid magánhangzók közötti váltásokat. (Pontosabban a magyar nyelvet beszélők szeretik ezt.)
Tehát nem csak a pótnyúlásos eseteknél találkozhatunk ilyesmivel, hanem más esetekben is, pl.:
fúr - furat, fél - felet, tél - telet, cső - csöves, stb. stb.
Így teljesen elegendőnek vélem a magyarban meglevő, nem kizárólagosan, de ahhoz elegendő mértékben megtalálható hosszú-rövid magánhangzó váltakozást, hogy ehhez a sémához akár a görög eredetű szavak is besorolódhattak.
Ami az orosz nyelvi példát illeti, én ott is az orosz, mint befogadó nyelv belső rendszerét venném figyelembe, bizonyára ott is lehetne a forrás nyelvtől független szabályszerűséget találni.
Véleményedet - legalábbis számomra - azzal tudnád elfogadhatóvá tenni, ha mondanál olyan egyértelmű példákat jövevényszavakra, ahol a forrás nyelv szerkezete felülírta a befogadó nyelv sajátosságait.
|
|
A hozzászólás:
 |
Kis Ádám
2008-02-02 16:45:31
|
442
|
Nem érzem indokoltnak ezt az efüggést. Sokkal valószíínűbb az, amit malaczky írt, azaz, hogy ezekben a szavakban a forrásnyelven történt hangsúlyáthelyezés, és a magyarok a hangsúlyos szótagot hosszabbnak, a hangsúlytalant rövidebbnek érezték. Teljesen indokoltan.
Ismeretes pl., hogy az oroszban csak a hangsúlyos szótag teljes ejtésű, a hangsúlytalan rövidül. A mi példáink az oroszban is követhetők, pl.
индивидуа'льный - индивидуали'зм - индивидуалисти'ческий
Megfigyelhető, hogy megy a hangsúly egyre hátrébb. Az orosz ejtési szabályok szerint az индивидуа'льный szóban teljes ejtésű a van (hangsúlyos helyet), индивидуали'зм szóban rövid ejtésű (első hangsúly előtti helyzet), a индивидуалисти'ческий szóban pedig az a helyén redukált hangzó (sva) (Második hangsúly előtti helyzet).
Ehhez hozzá jön, hogy a pótnyúlás régebben sem hatott analógiásan, hiszen egy sor szó (vár, ház, kén), amelynek a töve eleve hosszú volt, nem vett fel rövidülő ragozási paradigmát, mi több, homonimák is vannak (pl. szél). |
|
Előzmény:
 |
Lalo
2008-02-02 15:52:19
|
440
|
Kedves rumci!
Azt írod:
"A példáid nem a rövidülésnek, hanem az ún. pótlónyúlásnak a példái."
És ez mikor következett be? Feltehetőleg elég régen, akár a szóban forgó görög szavak átvétele előtt jóval. Tehát már adhatott egy ilyen hangzáspár példát azok számára is. Persze ez csak feltevés, javítsatok ki, ha elfogadhatatlan.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|