Keresés

Részletes keresés

rumci Creative Commons License 2008-02-02 19:40:26 444
„És ez mikor következett be?”
Nagyjából a kései ómagyar korban vagy a középmagyar kor elején.

„Tehát már adhatott egy ilyen hangzáspár példát azok számára is.”
Ez biztosan nem adhatott példát, hiszen egyrészt nem magyar képzők előtt megy végbe rövidülés, másrészt viszont a pótlónyúlás mindig a tő utolsó szótagját érinti, a citált szavak ingadozó hosszúságú magánhangzója az utolsó előtti szótagban van.
Kis Ádám Creative Commons License 2008-02-02 16:45:31 442

Nem érzem indokoltnak ezt az efüggést. Sokkal valószíínűbb az, amit malaczky írt, azaz, hogy ezekben a szavakban a forrásnyelven történt hangsúlyáthelyezés, és a magyarok a hangsúlyos szótagot hosszabbnak, a hangsúlytalant rövidebbnek érezték. Teljesen indokoltan.

 

Ismeretes pl., hogy az oroszban csak a hangsúlyos szótag teljes ejtésű, a hangsúlytalan rövidül. A mi példáink az oroszban is követhetők, pl.

 

индивидуа'льный - индивидуали'зм - индивидуалисти'ческий

 

Megfigyelhető, hogy megy a hangsúly egyre hátrébb. Az orosz ejtési szabályok szerint az индивидуа'льный szóban teljes ejtésű a van (hangsúlyos helyet), индивидуали'зм szóban rövid ejtésű (első hangsúly előtti helyzet), a индивидуалисти'ческий szóban pedig az a helyén redukált hangzó (sva) (Második hangsúly előtti helyzet).

 

Ehhez hozzá jön, hogy a pótnyúlás régebben sem hatott analógiásan, hiszen egy sor szó (vár, ház, kén), amelynek a töve eleve hosszú volt, nem vett fel rövidülő ragozási paradigmát, mi több, homonimák is vannak (pl. szél).

A hozzászólás:
Lalo Creative Commons License 2008-02-02 15:52:19 440
Kedves rumci!

Azt írod:

"A példáid nem a rövidülésnek, hanem az ún. pótlónyúlásnak a példái."

És ez mikor következett be? Feltehetőleg elég régen, akár a szóban forgó görög szavak átvétele előtt jóval. Tehát már adhatott egy ilyen hangzáspár példát azok számára is. Persze ez csak feltevés, javítsatok ki, ha elfogadhatatlan.
Előzmény:
rumci Creative Commons License 2008-02-02 15:38:46 438
A példáid nem a rövidülésnek, hanem az ún. pótlónyúlásnak a példái. Tehát az eredeti tövek: szele, vize, keze, kenyere, tenyere. Miután a tővéghangzók lekoptak, a tő utolsó magánhangzója megnyúlt, hogy testesebb legyen a tő maga.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!