Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2008-02-02 14:26:38 435

Előbbi hsz.-omról utólag úgy érzem, hogy egy kicsit élesre sikeredett, szeretném ezért leszögezni, hogy a gnosztikus, gnoszeológia és a hasonló görög eredetű szavakban nem kívánom szorgalmazni a hosszú ó hang/betűt alkalmazását. (Ilyen alapon pl. a glosszát is glósszának lehetne mondani.) Nyilván el kell fogadni azt, hogy görög eredetű szavaink magyaros ejtése nem felelhet meg minden tekintetben az eredeti ejtésnek.

 

Itt jegyzem meg, hogy az antikvitás szavainak magyar recepciója során nemcsak rövidülés, hanem hosszabbodás is bekövetkezett, pl. a Venus nevet magyarosan Vénusznak írjuk-mondjuk [venusz] helyett, de pl. "páter" szavunk ejtése is erősen különbözik a latinban mindkét szótagot illetően röviden ejtett paterétől. Nyilván ezeket a hosszabbodásokat szintén el kell fogadnunk, mert a magyar fonetikai rendszerbe bizonyos latin eredetű szavak így tudnak harmonikusan illeszkedni. A méter szó recepciója során is bekövetkezett egy olyan hosszabbodás, amely sem a görög metroszból, sem a latin metrumból nem következik (bár itt valamilyen közvetítő nyelvvel is kell számolni). Talán éppen a méter szó analógiás hatása folytán viszont sokan a hexametert is hexaméternek mondják, ami szvsz már erősen vitatható.

A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2008-02-02 12:01:04 434

Természetesen minden lehetséges, pláne hogy én laikusként csak tippeltem. Kis Ádám is írt analóg példákat a magánhangzó-rövidülésre. Azt azért nem árt tudni, hogy művelt (tudományos) nyelvi szavakról van szó. A magyar tudományos nyelvbe az ilyen típusú görög szavak jelentős része a XIX. században került be, az akkor dívó latinos átírásban. A szokásos latinos átírásban a gnosticus szóban az eredeti ómega helyett egy ékezet nélküli o betű jelentkezik (bár az újkori latin ortográfia lehetőséget kínál a quantitasok és az accentusok jelzésére), ami eleve magában hordozta a fonetikai rövidülés lehetőségét. Emellett a görögtudás meggyengülése már az 1900-as évek elején szintén abba az irányba hathatott, hogy még az amúgy művelt embereknek se jusson eszükbe okvetlenül (netán már 100 éve sem), hogy [gnósztikus]-t ejtsenek, ha a gnosticus írásképet látták. Mire sor került a latinos átírásnak a magyaros átírással való helyettesítésére (gondolom valamikor 1945 vagy még inkább 1954 után), addigra még inkább ez volt a helyzet. Ma már a filozófusoknak se nagyon jut eszükbe, hogy pl. gnoszeológia helyett gnószeológiát írjanak-mondjanak, pedig görögösen így lenne korrekt.

 

Mert ez valahol műveltségi kérdés. "Anér és andrósz a genitivusa ... Beh elfeledtem görögül s férfiul", írta Ady Endre. Nem tudom, eredetileg milyen formában vetette papírra e görög szavakat (a Helikon Kiadó 1992-es Ady-kötetében így látom), de az andrósz genitivusi alak mint átírás csak akkor helyes, ha az eredeti accentus ("alapjáratban" acutus, kontextusban gravis) emlékét látjuk az alkalmazott magyar ékezetben, mert a görög írásban itt omikron szerepel. Hasonló jelenség: a latinos műveltségű ember a preklasszikus helyett hajlamos préklasszikust mondani, hiszen a nálunk hagyományos gimnáziumi latinban a prae ejtése nem [pre], hanem [pré]; és persze jól tudjuk, hogy a restituált ejtés szerint [prai], de ez már messzire vezet.

Előzmény:
Lalo Creative Commons License 2008-02-02 09:56:40 433
Biztos, hogy a görög és a latin adja a magyarázatot a magánhangzó rövidülésre? Nem lehetséges, hogy a magyarban van egy ilyen hajlam?

Hiszen ugyanígy viselkednek a következő szavaink is:

szél - szeles

víz - vizes

kéz - kezes

kenyér - kenyeres

tenyér - tenyeres

stb.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!