Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2008-02-02 23:28:01 448

Egy megkésett helyesbítés: a szüntheszisz ógörög szó közepén nem éta, hanem epszilon áll, elnézést kérek a hibáért, őszintén röstellem.  Hát igen, nem szabad fejből írogatni annak, akinek nem alapos a tudása... Mentségemül szolgálhat viszont, hogy az accentus acutus a szüntheszisz szó első szótagján van, amit a sintesi olasz kiejtése is tükröz (sőt az első szótagnak a magyar nyelvben szabályszerű hangsúlyozása miatt hasonló a helyzet a mi szintézis szavunknál is).

 

A fentiek után a legtermészetesebb dolog, hogy tézis szavunk ógörög eredetijében szintén nem éta, hanem epszilon áll: theszisz, de z epszilonon azért ott van az accentus acutus. A latin thesis szó e betűjére Finály kitette a rövidség (felül nyitott félköralakú) jelét. Ez esetben úgy tűnik, hogy nem a forrásnyelv determinálta a magyar tézis szó első szótagjának hosszú magánhangzóját.

 

A gnosticus szónál viszont korábbi álláspontomat továbbra is fenntartom, tekintettel arra is, hogy a Finály-szótár e szónál nem jelez hosszú o ejtést.

Lalo Creative Commons License 2008-02-02 09:56:40 433
Biztos, hogy a görög és a latin adja a magyarázatot a magánhangzó rövidülésre? Nem lehetséges, hogy a magyarban van egy ilyen hajlam?

Hiszen ugyanígy viselkednek a következő szavaink is:

szél - szeles

víz - vizes

kéz - kezes

kenyér - kenyeres

tenyér - tenyeres

stb.

spiroslyra Creative Commons License 2008-02-02 07:29:04 432
A kerdezo, Kolléga Úr neveben is koszonunk minden segitokesz valaszt. :)

Tisztelettel:

Spyros
A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2008-02-01 23:08:19 431

Az jutott még eszembe, hogy a latinban a magánhangzók hosszúságának szerepével legalábbis vetekszik a hangsúly szerepe, így pl. a cognosco ige második szótagjában az o magánhangzó ugyan nem hosszú, de a szótag hangsúlyos. Ennek fényében könnyű arra a következtetésre jutni, hogy az ógörög gnósztikosz latinizálása eredményeként kialakított gnosticus szóban az első szótag megrövidülését az arra eső hangsúly ellensúlyozta.

 

Ennek kapcsán megjegyzem, hogy az olasz nyelv görög eredetű szavaiban a görög accentusok emlékét a szótagok (pontosabban a megfelelő magánhangzók) hosszabb ejtése is őrzi, így pl. az ógörög analüsziszből (accentus a második szótagon) származó olasz analisi főnévben az általános penultima szabályhoz képest a hátulról számított harmadik szótagra esik nemcsak a hangsúly, hanem az még meg is hosszabbodik. A hosszú görög magánhangzókat (éta, ómega) viszont a megfelelő görög eredetű olasz szavaknak — a tendenciaszerűen az eredeti accentusokra súlyt helyező — olaszos ejtése általában nem respektálja, pl. szünthészisz > [sz'inte(s)zi].

 

Ez utóbbi dolgokat azért is hasznos lehet tudni (talán nemcsak nekem), mert egyfelől a gyengébb görögtudással rendelkező személyek a görög eredetű olasz szavak kiejtése alapján jól megsaccolhatják, hová esett az eredeti ógörög szavakban a hangsúly, másfelől az ógörög kiejtés ismerete alapján nem fogják pl. az analisi ill. a sintesi típusú olasz szavakat az általános penultima szabályt követve hibásan ejteni.

Előzmény:
Törölt nick Creative Commons License 2008-02-01 16:27:42 427
Nem kompetencia, inkább csak érdeklődés (és a Kis Ádámtóli megszólítottság) okából megpróbálok válaszolni (legalábbis hozzászólok). Az ógörög gignószkó 'megismer' ige paradigmájában néha (pl. aoristosban) bekövetkezik ugyan a tőbeli ómega rövidülése, de a magyar "gnosztikus" szó problémájával ez nem függ össze, mert az ógörög gnósztikosz 'megismerésre vonatkozó' melléknév minden ógörög szótárban egyértelműen ómegával szerepel. A rövidülés a magyar ekvivalensben szerintem a latin gnosticus hatására következhetett be, amelyben az o feltevésem szerint rövid. De ez csak tipp. Mindenesetre Kis Ádámhoz csatlakozva szabályszerűséget sejtek e rövidülésben.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!