|
|
 |
mery32
2008-01-26 12:56:27
|
199
|
Kedves Nono!
Szomorú volt olvasni a soraidat, de nagyon fontos hogy bizz magadban, soha ne add föl ne engedd hogy a betegséged uralkodni tudjon feletted. Ajánlanék egy kis olvasnivalót, menj rá a b-17 re és ha elolvastad, meglátod van remény!
Üdv, Mery |
|
 |
tangerine
2008-01-24 19:50:27
|
198
|
A múltkor láttam egy érdekes műsort, amiben az agydaganatok helyi sugárkezeléséről volt szó. Ez röviden annyi, hogy egy célzókeretet szerelnek a fejre, majd egy hosszú tűvel beleszúrnak a daganatba, folyadékot szívnak ki belőle, és a helyére sugárzó anyagot fecskendeznek. Sokkal hatékonyabb, mint a külső besugárzás, amely az ép agyszöveten is keresztülmegy, és azt is roncsolja. A Szent-János kórházban csinálnak ilyet, ha jól emléxem. Azt nem tudom, hogy milyen fajta agydaganatokra jó. Valószínű, hogy a helyétől is függ.
Asszem ebben a részben volt: gyógyhír (224) (jó nagy fájl)
|
|
A hozzászólás:
 |
nonno75
2008-01-24 18:53:00
|
197
|
Sziasztok! Most szólok hozzátok először. Fogadjátok együttérzésemet. Nem vagytok egyedül. ... Mindig is tudtam, hogy valami nincs rendben az agyammal, mások is mondták már. Gondolatban sokszor öngyilkos is szerettem volna lenni, de a tettekig nem jutottam el. Sejtettem már évek óta, hogy előbb- utóbb abnormálisan kezdenek a testemben valahol burjánzani a sejtek. Négy éve jelentkező időnként kézbénulásomnak (2-3 percre a jobb karom teljesen érzéketlenné válik) nem tulajdonítottam eleinte jelentőséget. Néha volt cikis helyzet is, a féléves gyermekem a karomból majdnem kiejtettem. A terhességemmel hoztam összefüggésbe, mert akkor észleltem először. Azt hittem, biztos a rossz vérkeringés okozza. Néha a jobb arcomban és a homloküregben is éreztem. Na ez már azért kezdett kétségbe ejteni, de agydaganatra rémálmomban sem gondoltam volna. Nem titkoltam, nagyon sok mindenkinek említettem a "jelentéktelennek" tűnő tüneteimet, válaszva várva, hogy vajon mitől lehet? A háziorvosom B-komplexet írt ki rá. Szedtem egy ideig, de csak gyomorsavam lett tőle. Gyes-ről visszatérve a munkámban viszont már zavaróvá vált. Elmentem a háziorvoshoz, aki ismét B-komplexet ajánlott. Én nemet mondtam erre, mondtam neki, hogy említett doktor úr valami vizsgálatot. Beutalt az ortopédiára, a nyaki gerincem szép. A doopler-vizsgálat is negatív volt. Utána jött a koponya CT, ahol egy 5 cm átmérőjű astrocytoma ??? látható. Ez volt a leleten. Épp éjszakára mentem volna dolgozni, de előtte még a friss leletem jelentését beírtam az internet keresőjébe. Ledöbbenve és könnyek közt, kifakadva olvastam: agydaganat, néhány év túlélési esély ... Igaz ez? Nem tudtam menni dolgozni, lelkileg teljesen összeomlottam. A háziorvosom nem akarta elhinni. (Egy évvel ezelőtt a köldöksérvemre is ezt mondták, "ebben a korban - 32 évesen" nem szokott ilyen előfordulni.) Tehát 2007. szeptemberében derült fény az MR vizsgálaton az agydanatomra, mely 4 cm átmérőjű, magasan helyezkedik el a bal oldalon a mozgató idegközpontra telepedve. Jelenleg nem vagyok műthető, mert túl nagy lenne a műtét kockázata (végtagbénulás stb.), viszont ha tovább növekszik, mindez előbb- utóbb elkerülhetetlen. Vagy mégsem? Félév múlva lesz újabb MR, addig semmi...csak a tudati öngyógyítás? És én addig hogyan ne őrüljek meg? Legalább tudnám, hogy jó- vagy rosszindulatú? A daganat öl meg előbb,vagy a tudat? ....Mélyen együttérzek veletek, bennetek látom a jövőmet, mely talán tragikus, talán reményteli.... Mit tennél, ha tudnád, hogy már csak két évet fogsz élni? Régen sok mindent rávágtam volna. Ma már csak egy vágyam van: értelemben adjon még az Ég annyi időt, hogy fel tudjam nevelni a 7 és 4 éves kislányaimat és ne nekik kelljen engem gondozni. Nem akarom őket ezzel a lelki és fizikai és anyagi teherrel sújtani. Akkor inkább önként vetek véget az életemnek ...de azért most még nem halt meg a reményem ... ami aggaszt, hogy egyre gyakrabban szédülök meg és a daganatomnál enyhe, de szinte folyamatos nyomást érzek a koponyámban és sokszor bizsereg a fejbőröm azon a részen, pedig nincsenek a hajamban a "lakók". Bioptron lámpázni szoktam (ártani állítólag nem árt) és megpróbálnék kevesebbet idegeskedni, de most válok is ráadásul a férjemtől. Az előző évet az ellenségeinek sem kívánom ... De tudom, hogy mások sokkal nagyobb bajban vannak.
U.i: bocsi, hogy ilyen sokat írtam, de ki kellett írjam magamból... és talán van valami jó tippetek. Előre is köszi és kitartást, boldog pillanatokat, amíg csak lehet nektek és családotoknak.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|