Keresés

Már a szerbek rigómezei kudarca (1389), ill. a méretes nikápolyi zakó (1396) után fel kellett volna vetődnie a felelősségteljesen gondolkodó politikusokban egy széles oszmánellenes egységfront kialakításának.

Ez magában foglalhatta volna a Magyar Királyságot, mint a térség legerősebb keresztény államát, továbbá Velencét, a szerb fejedelemséget és az oláhok két fejedelemségét, Havasalföldet és Moldovát.

No persze nem ártott volna ennek a koalíciónak megnyerni magának a pápa és a császár támogatását is.

Meg az ortodoxok vallási jogait is széles körben el kellett volna ismerni, ahelyett, hogy állandóan a katolicizmusra való áttéréssel b@sztatták volna őket.

De hát a hosszútávú, felelősségtreljes gondolkodás már akkor sem volt a magyar politikai elit sajátja, Zsigmond királyt meg épp eléggé lekötötték a német-római birodalom belügyei és a huszitizmus kérdésköre.

Én minden rokon topicba beírom, hogy véleményem szerint nagy hiba volt Mátyás király döntése, hogy egyedül hagyta Velence szövetségi rendszerét 1465 után.

Velence kétszer harcolt hosszan az Oszmán Birodalom ellen. Egyik az 1684 től 1699 ig volt a másik a magyar történelmi tudat számára ismeretlenül 1463 tól 1479 ig.

Vajon hazánk résztvétele a Velnce által összehozott szövetségi rendszerben adott volna valami pluszt (pld ütköző államokat a déli határnál).