Értem.
A két gép, amire hivatkozol, akkor az ex D80 meg a mostani 20D?
A követő af nyilvánvalóan jobb eredményeket adott.
Gondolom itt a folyamatos AF-re gondolsz. Ha igen, akkor épp ezt akarom mondani, hogy szerintem ez éppen hogy nem nyilvánvaló... Az ember azt gondolná, meg a használati is ezt "sugallja", de szerintm más a helyzet. Egy jó (= elég gyors) váz, jó (= elég gyors) obi párosnál valószínűleg így van, de általánosságban nem gondolnám. Máris mondom:
Nikonnál (D1x) legalább is az a helyzet, hogy a folyamatos fókusz expópriorotással jár, azaz nincs semmiféle összhang az élesség eltalálása és az expó pillanata között.
Ez "baj", ugyanis egy folyamatosan közeledő tárgy esetén a tárgy távolságát az élesítési távolság csak több-kevesebb hibával követi. (Nyilvánvaló, hogy hiba nélkül nem képes követni, hiszen a szükséges élesítési tevékenységet (AF vezérlést) a hibajelből határozza meg a rendszer.)
 Tehát ha ábrázolnánk az idő függvényében a tárgytávolságot és az élesítési távolságot, akkor az ereszkedő vonalat (a tárgytávolságot) az élesítési távolság körülötte ingadozva, valamilyen kis mértékű, plusz-mínusz hibával követi. (Persze nem biztos, hogy az eltérés előjelet is vált, de valószínű, illetve alapból ki nem zárható.)
Ha most egy fix képfrekvenciával ebbe "belevagdosunk", akkor többé-kevésbé szerencse kérdése, hogy mekkora hibát találunk el éppen.
Ha viszont az AF-re bízzuk az expót, akkor az - a legjobb tudása szerint - a nulla hibájú pillanatokra fogja tenni az exponálást.
Na ez pesze elmélet, és elég gyors gépek (AF rendszerek) esetén nincs is jelentősége, de épp annak lenne érdemes kipróbálni, akinek gondja volt az éles képek készítésével.
Ha hozzájutok mindenképp csinálok majd valami tesztet. Üdv: Z. | 
