|
|
 |
Zicherman Istvan
 2007-12-31 16:14:03
|
465
|
Akkor még egy.
............................
Nagyezsda Andrejevna Durova
Érdekes, kalandos és hihetetlen sorsú ember. Oroszország első női katonatisztje és az egyetlen, aki megkapta a Szent György Érdemkereszt hadi érdemrendet.
Úgy jött ki a lépés, hogy a kislány kalandjai még születése előtt kezdődtek. Az anyja, Nagyezsda Ivanovna, gazdag ukrán földbirtokos családjából származott és saját korában Kisoroszország (Ukrajna keleti területei) legszebb menyasszonyai között jegyezték. A gazdag család egyetlen gyermekeként roppant módon el volt kényeztette és mindent megkapott, amit csak akart, de amikor beleszeretett egy szegény huszártisztbe a család elutasításával találta szemben magát. A szülei bezárták szobájában és ajánlották, hogy verje ki a fejéből a házasságnak még a gondolatát is.
Ifjontí maximalizmus által hajtva megszökött a huszárral, abban reménykedve, hogy majd az esküvő után a szülei majd megbocsájtanak. Erre még várnia kellett,ugyanis csak a lánya születése után történt meg a kibékülés.
Az agyonkényeztetett úri kisasszony házaséletről szőtt ábrándos álmai igen gyorsan szertefoszlottak, mint a füst, és igen hamar rá kellett jönnie, hogy mit is jelent a katonatisztek nélkülözésekkel teli élete. Azt sem mondhatjuk el, hogy a terhesség megkönnyítette volna az életét. Ráadásul Nagyezsda Ivanovna kisfiút szeretett volna, de helyette kislánya született. A gyermekét az anyja eleinte meggyűlölte. Annyira elszabadultak az indulatok, hogy egyszer, dührohamot kapva a gyermek sírásától az anya kidobta a babát a hintó ablakából. A halálrarémült apa felvette az út széléről a gyermeket és rábízta Asztahov idős huszár gondjaira. Könnyű elképzelni, hogy miképpen nevelte a huszár a gyereket: lóra ültette, odaadta neki játszani a pisztolyokat és kardot.
Amikor a kis Nágya hat éves lett, az anyja mégis úgy döntött, hogy foglalkozik a gyerekkel. A huszár ,,legényke" átnevelése úrikisasszonnyá hosszadalmas, szenvedésteli, hálátlan és végül értelmetlen feladatnak bizonyult. Az anyja rákényszerítette, hogy kössön csipkét, elvitette a házból a gyerek által hazacipelt sebesült és beteg állatokat, amelyeket a kislány állandóan összeszedte a környező erdőkben, megtiltották neki a lovaglást, vívást és céllövészetet. Bár, az is igaz, hogy a lány titokban mégis szenvedélyeinek hódolt - éjszakánként elvitte apja Alkid nevű lovát, nyereg és kengyel nélkül lovagolt rajta, vívóleckéket vett az öreg huszártól.
Az anyja szerencsétlen sorsúnak tartotta magát, ráadásul ekkor a férje kezdte megcsalni, és minden keserűségét a lányán öntötte ki.
,,Lehet, hogy előbb vagy utóbb elfelejtettem volna mindezeket a huszár-hajlamokat és egyszerű kisasszonnyá váltam volna, ha édesanyám egész létével nem lett volna számomra az asszonyi sors legelrettentőbb, legszélsőségesebb példája. Mindig mondogatta nekem, hogy a nő sorsa rabságban születni, nőni fel és rabságban meghalni. Azt mondogatta nekem, hogy nyomasztó a rendeltetése, híján van minden tökéjnek, gyenge szerzet és semmire sem képes..." - írta Durova saját visszaemlékezéseiben.
18 évesen Nagyezsdát, a kor szokásai szerint, férjhez adták egy gazdag hivatalnokhoz. Szűlt egy fiút, két két évnyi házasság után elhagyta férje családját és fiát és soha többé, sehol sem említette sem nevüket, sem azt, hogy léteztek. Hazaköltözött szüleihez, de itt is nyomasztó volt a légkör. Ahogyan Nagyezsda írja: ,,Úgy döntöttem, hogy bármi áron megszabadulok az Isten által elátkozott nememtől. Egyetlen barátom apám lova, Alkid volt, amit nekem ajándékozott, és öreg, harcokban megőszült ,,dadusom": az az ember akit én mindig is csak a Huszárnak neveztem."
1806 egyik őszi éjszakáján Durova, kozáknak öltözve, elszökött hazulról és nyakába vette a világot. Férfinak adta ki magát, nemesnek, Alekszandr Szokolovnak, hamis papírokkal csatlakozott egy kozák ezredhez. Kérte, hogy ne értesítsék családját, mivel a szülei akaratán kívül jelentkezett önkéntesként a hadseregbe. A kozák ezred tisztjének megtetszett a pöttöm fiú akaratereje, de a kor regulája szerint minden 168 cm-nél alacsonyabb regrutát a dzsidásokhoz vagy huszárokhoz sorozták. Így hát elkezdte szolgálatát a Konnopolszkij ulánus ezrednél.
,,Kitörtem ketrecemből! Szabad vagyok! Független!" - írta Nagyezsda, miután közlegény lett belőle. Kifáradt az állandó katonai kiképzéstől, alá van vetve a kegyetlen és szigorú kiképzési rendszernek és közben arról ír, hogy élvezi a szabadságot!
Egy évvel később Nagyezsda Durova levelet írt az apjának, elmesélte sorsát és könyörgött, hogy bocsásson meg és ne árulja el. Az apja felháborodott és levelet írt a cárnak, amelyben kérte, hogy a lányát azonnal szereljék le és küldjék haza.
Közben már javában tombolt a háború Napoleon ellen, amelyben az oroszok eleinte az osztrákok és poroszok oldalán léptek hadba. Durova ezrede is többször megütközött a franciákkal.
A cár nagy érdeklődéssel olvasta el a levelet és magához rendelte ,,Alekszandr Szokolovot". Nagy érdeklődéssel hallgatta az ulánus hölgy beszámolóját, de ahellyett, hogy leleplezte volna kilétét és hazaküldte volna, altisztként átvezényelte a Mariupoli huszárezredbe, ahol anno a lány apja és ,,dadusa" szolgáltak és megparancsolta, hogy innen kezdve a huszárezred az ő nevét viselje, azaz Alekszandrovszkij huszárezred lett belőle. A háború folytatódott. Az egyik ütközet során Durova a harcmezőn megmentette az ezred parancsnokának életét - amikor az megsebesült és leesett lováról, a lány átvágta magát a francia dragonyosok falán és visszavitte ezredéhez a parancsnokát. Ezért a tettéért Alekszandr Szokolov megkapta a Szent György Érdemkeresz érdemrendjét.
Viszont a huszárok élete nagyon sokba került és Nagyezsda Durova, mivel csak az illetményből élt, 1811-ben kénytelen volt átjegyezni a Litovszkij ulánus ezredbe, amelyel végig is harcolta az 1812-es Honvédő háborút, majd 1814-ben a szövetséges erők kötelékében bevonult Párizsba.
Meg kell jegyezni, hogy Nagyezsda Durova titkára, bármennyire is érdekes, soha sem derült fény, bár volt olyan szóbeszéd és pletyka, hogy az orosz lovassági tisztek között valahol rejtőzik egy nő. Ezeket a pletykákat ,,Szokolov" is nagy érdeklődéssel hallgatta.
Tíz év katonai szolgálat után Durova leszerelt, főtörzszászlósi rangban.
Szabad idejét írásnak szentelte és igen ismertté váltak Alekszandr Szokolov háborús regényei és elbeszélései, illetve lovasságot érintő szakcikkei.
Utánna a naplóit, magánleveleit és jegyzeteit elvitte Alekszandr Szergejevics Puskinhoz, azzal a kérdéssel, hogy mit lehetne ezekkel csinálni? A nagy orosz költő, író és történész le volt taglózva a történet hallatán, majd miután ez hivatalosan is beigazolódott, vállalta Durova emlékiratainak szerkesztését és elősegítette kiadását.
A könyv hatalmas siker volt, sőt, egy időben még ,,Durova-divatot" is teremtett.
Nagyezsda Durova élete végéig nyilvánosan az Alekszandrovszkij huszárezred egyenruháját viselte, mellén a györgykereszttel (a lejebb írt partizán-nő továbbra is az első kitüntetett nő marad, ugyanis Durovát mint férfit tüntették ki). Élete végéig a lovassági tisztek többsége megtiszteltetésnek tartotta, ha vele egy asztaltársaságba kerülhetett. Ő volt az egyetlen nő az orosz történelemben, aki beléphetett az Angol Klubba (oda még a cárnő sem tehette be a lábát!)
66 éves korában húnyt el, tisztelet és megbecsülés által övezve. |
|
A hozzászólás:
 |
|
Don Quixote
2007-12-31 10:18:09
|
462
|
"Csak női társadalmak jöhetnek, vagy női katonák is?"
Attól függ, hogy kitől kérdezed?
Úgy tudom, hogy a topiknyitó már nem aktív.
Részemről jöhetnek a női katonák is.
|
|
Előzmény:
|
|
Zicherman Istvan
2007-12-31 02:23:31
|
461
|
Csak női társadalmak jöhetnek, vagy női katonák is?
Amíg várok a válaszra, addig beteszek egy személyt. Ha beléepasszol a témába, akkor jó, ha nem, akkor csak egy érdekesség:
Vaszilisza Kozsina (kör. 1770-kör.1840)
Parasztasszony, egy falusi elöljáró (sztaroszta) özvegye. A Szmolenszki megye, Szicsovszkij járásának Gorskov faluban élt. 1812-ben, a napoleoni seregek Oroszország elleni támadása után nőkből és gyerekekből partizáncsapatot szervezett. Eleinte minden fegyverzetük villákból, kaszákból, baltákból és cséphabarókból állt. Támadásokat intéztek a francia szállítóoszlopok, élelemszerzőcsoportok és kisebb létszámú csapatok ellen. Egyre több falu parasztjai csatlakoztak különítményéhez. 1812 telén a partizánhadserege már közel 6 ezer főt számlált és ezzel a legnagyobb partizáncsoport lett a Napoleon elleni háborúban.
A hazájának tett érdemeiért ő volt az újkori orosz történelem első és egyetlen nője 1854-ig, akit katonai érdeméremmel tüntettek ki, harci teljesítménye elismerése végett.
  |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
