Én meg azt próbálom magyarázni, hogy az 5-10 milliós összegek 250-nel való osztása sem működik. Sem akkor, ha 40 lakás tulajdonosa akarja a maradék 210-re rákényszeríteni, sem akkor, ha 170 a mardék 80-ra a vásárlást/fizetést. A vegyetek nekünk játszóteret/biciklitárolót egyik esetben sem működőképes.
És szerintem ez nem is cinikus, pusztán realista megközelítés volt...
Ha a piac megkívánja, hogy játszótérrel és tárolóhelyiséggel felszerelt társasházak épüljenek, akkor a beruházók majd rákényszerülnek, hogy ilyeneket építsenek. Ha nem, akkor nem.
Manapság mindenki kénytelen lenyelni a családi célokra lényegében használhatatlan méretű konyhákat, az egyébként gázzal fűtött társasházban az ehhez képest őrületes költségek mellett üzemeltethető villanytűzhelyeket és sütőket, és még sorolhatnám (tudom, egy térben van a lakóhelyiségekkel, no, meg azt se feledjük: olcsóbb villanyvezetéket húzni, mint gázcsövet szerelni, és persze nagyon dögös az üveglap, meg a hőlégkeverés...). És nincs kerékpártároló, meg játszótér sem. A mai lakások sok szempontból kevésbé, vagy drágábban használhatók, üzemeltethetők, mint a korábbiak. Marketing van, "nice price", meg profitmaximalizálás.
Az utca túloldalán, a 16-18 éve épült házakban még gáztűzhelyek vannak, az udvarokra játszóterek épültek, és vannak extra tárolóhelyiségek is. Az újaknál meg nincsenek. Bizonyos hiányosságok egyszerűen nem küszöbölhetők ki. És tartok tőle. hogy ez demokratikusnak tűnő eszközökkel sem lesz megoldható.
Mert a történet nem közösségi, hanem egyéni problémákról és preferenciákról szól. |