|
|
A hozzászólás:
 |
Kara-Indas
 2007-12-07 19:07:39
|
28
|
Somkuti Gabriella
Az Országos Széchenyi Könyvtár története 1802--1918
OSZK, Bp., 2002
PDF |
|
Előzmény:
 |
|
Kara-Indas
2007-12-07 19:02:41
|
27
|
|
Az új őr, Horvát István (1785— 1846) elszegényedett nemesi család értelmiségi pályára lépett, kiváló képességű leszármazottja volt. Már egy újabb generáció tagja, akinek gondolkodását a 19. század eszméi: a polgári liberalizmus és a nacionalizmus hatották át. Mint tudós jelentékeny munkásságot fejtett ki: ő az összehasonlító nyelvészet egyik hazai úttörője, a nemzeti megalapozottságú történettudomány jeles és nagyhatású képviselője. 1823-tól a pesti egyetemen a történeti segédtudományok tanszékének professzora, 1837-től a magyar nyelv- és irodalom tanára. Történetszemlélete, őstörténeti kutatásai nagy hatással voltak a reformkori nemzedékre. Tanítványai közé tartozott Eötvös József, a későbbi kultuszminiszter, Szalay László történész, Vasvári Pál politikus. Mint könyvtáros-bibliográfus is hatalmas munkát végzett: a hungarika vonatkozásokat valamennyi akkor hozzáférhető bel- és külföldi forrásból kigyűjtötte, magyar írókról és tudósokról készített életrajzi lexikona száz kéziratos kötetet tett ki. Elsőként kezdte meg a Corvinára, Mátyás király könyvtárára vonatkozó bibliográfia összeállítását. Könyvtárosként is elsősorban tudós volt, aki a könyvtárat mindenekelőtt a hungarológiai kutatások hatékony eszközének tekintette. Az ő számára is kiemelkedően fontos volt a gyarapítás; könyvtárosságának három évtizede alatt
az állomány ötszörösére nőtt. A húszas években végzett leltározás befejeztével azonban a feldolgozó munka nála is másodlagossá vált. 1827-ben leállt a katalogizálás, 1838 után pedig már nem is volt mód érdemleges feldolgozó munkára. Tudósi és egyetemi tanári tevékenysége egyébként sem hagyott sok időt a könyvtárra. 1837 és 1843 között megbízott igazgatóként a Nemzeti Múzeum ügyeit is intézte. Hatvanegy éves korában, 1846. június 13-án hunyt el. 30000 kötet könyvből, 946 kötet kéziratból álló értékes könyvtárát még életében áruba bocsátotta, végül József nádor szerezte meg a Széchényi Könyvtár számára, már Horvát halála után.
Horvát István munkássága korszakot ölel át a könyvtár történetében, személyében az a tudós-könyvtáros típus testesül meg, aki aktív gyarapítója és egyben felhasználója is a gyűjteménynek, s elsőrendűen annak tartalmához, nem pedig formális rendjéhez van köze. Utódai már nem engedhették meg maguknak ezt a magatartást, kénytelenek voltak tudósi ambíciójukat némileg háttérbe szorítva, a könyvtári rendszerrel is törődni.
Ebben a korszakban a könyvtár őrének, custosának személye meghatározó jelentőségű volt. Érdemi könyvtári munkát gyakorlatilag csak ő végzett, segítő munkatárs nem mindig állt rendelkezésére. Bár az alapító levél a könyvtár létszámát három főben állapította meg (egy őr, egy írnok, egy szolga), csak a szolga, a famulus személye volt folyamatosan biztosítva. Az írnoki (scriptori) állás is tanult embert kívánt, az őr mellett ő volt a könyvtár második embere, később segédőrnek (adjunktusnak) is nevezték. Ezt az állást azonban az 1810-es években három évig, 1821-től pedig több mint másfél évtizeden át nem töltötték be. Így a könyvtár őre teljesen magára volt hagyva a famulussal, aki egy személyben volt raktáros, olvasótermi kiszolgáló és felügyelő, sőt takarító is. Ha ehhez hozzávesszük a két őr, Miller és Horvát egyéb elfoglaltságait és tudományos tevékenységét, érthetővé válik, hogy a belső könyvtári munkára alig maradt idejük.
(10 ezer kötetes magánkönyvtárra emlékeztem, de lehet, hogy tévedtem...) |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
