Sziasztok!
A cicád ugyanúgy néz ki, mint Cukorfalat anyukája. 15 évig élt velünk, de sajnos, öreg korára nagyon beteg lett. Megműtötték, és a doki fél évet adott neki. Igaza volt. De az a fél év, nagyon szép, és fájdalommentes volt. Az utolsó héten, már nem maradt bent. Az ablakban, majd előtte ült, a fűben. Ha kinéztem, bár nem szóltam neki, rám emelte a tekintetét, és búcsúzott. Minden nap ugyanazon a helyen ült, és mindig tudta, hogy figyelem. Aztán az egyik napon, felugrott az ablakba, odahajoltam hozzá, és már éreztem a halálát. Nem tudom hogyan, honnan, de tudtam, reggelre meghal. Felvettem, és a meleg ágyára tettem. Egy darabig minden mozdulatomat követte a szemével, aztán elaludt.
Reggelre nem volt a dobozban(éjjel, még éreztem, ahogy dorombol az ágyban), eltünt. Mindenütt kerestük, de sohasem találtuk meg. Tudom, azért ment el, mert a bánatomat nem akarta fokozni...
Annyira hiányzik, pedig, már hét éve történt. Hiába vannak itt az utódai. Imádom őket is, és Cukorfalatra különösen vigyázunk, mert ő egyenesági leszármazottja.
Mellesleg, az én cicáimat még nem tudták megmérgezni, mert ösztönösen otthagyják, ha valami gyanúsat találnak. Hála az ösztönnek! Na ez hosszúra sikeredett. |
