Sziasztok! Tényleg szép a cicus.
Az első cicámat 350 km-ről hoztuk, kb egy, másfél éves lehetett. Ha tudok, majd teszek fel képet róla is. A fehér nagyija volt. 16 évig élt velünk. A fiam három éves volt, az udvaron bugdácsolt, majd hirtelen felkiáltott. Rohantam ki a konyhából, mindenre felkészülve... Mit látok? Finci, a cicus egy apró, élő egeret vitt a fiamnak.
Letette a lába elé. A kiáltással a tetszését fejezte ki. Amikor az egérke el akart osonni, a cica visszapofozta,az akkor már térdelő, kacagó gyermek elé.
Nem lett semmi baja senkinek. Az egeret elengedtem a fölöttünk levő erdőbe, a cica kapott egy tál finomságot. A fiam pedig alig várta, hogy elmesélhesse valakinek.
Egyébként már sok egeret mentettünk meg a cicáinktól, mert én még őket is sajnálom.
Finci mellé kaptam egy fekete perzsa kandúrt, és nem sokkal később egy tenőctarka nőstényt. Állandóan verekedtek, nem játékból. Ezt onnan tudom, mert egy alkalommal Finci közéjük állt, és szó szerint lekevert egy, egy pofont mindegyiknek. Ezután rend lett. Még mondja valaki, hogy az állatoknak nincs eszük. Szerintem, a legnagyobb sértés, ha a rossz embert az állatokhoz hasonlítjuk.
Remélem, nem untattalak benneteket, ezzel a hosszú sztorival!
Üdv mindenkinek! Jó éjszakát! |
