|
|
A hozzászólás:
 |
scasc
2007-11-29 10:02:14
|
997
|
Ilyen részletekről én nem merek spekulálni :-)
Én elképzelhetőnek tartom, hogy viszonylag széles körben ismert lehetett, de véleményem szerint csak szűk körben alkalmazták.
Tehát úgy valahogy, hogy az emberek zöme, ha kellett volna, ki tudta volna betűzni, vagy rövid szavakat (lassan) leírni, de csak kevesen mindkettőt folyékonyan, ha egyáltalán volt ilyen. (Egyszerűen, mert nem sokaknak volt szükségszerű használni).
Ez változhatott korról-korra, mondjuk.
Hozzáteendő, hogy az ilyen "kibetűzés képessége" nem számít a alfabetizáció definíciója alá manapság, csak a folyékony, teljesen rutinszerű írás-olvasás esik alá, a fent említett csoportokat analfabétáknak számítjuk. (Azért van az, hogy több európai országban csak 95% körüli a felnőtt lakosság alfabetizációja a "várható" 100% helyett).
Itt a véleményt értsd "megérzés", "intuíciónak" minden tudományos alap nélkül.
Én nagyon fontosnak tartanám, hogy a rovásírással (legyen akár "eredeti", akár "hamisítvány") foglalkozzanak igazi tudósok, neves bölcsészek. (Első esetben a kultúránk, második esetben művelődéstörténetünk és a reneszánsz kor éredekes fejezete). Azonban érthető, hogy egyrészt egyesek lerágott csontnak tartják, mert nem kerül elő új adat, vagy ha igen: kétes eredetű és csak ritkán. -- Ugyanakkor a nyelvtörténetben is folynak kutatások, pedig ott sem tűnik föl egy ősmagyar beszélő hirtelen (de még komoly újabb írott forrás is csak felettébb ritkán). Másrészt az is érthető, hogy a "komoly tudósok" félnek, tartózkoknak tőle foglalkozni, hisz' ki akar komolytalan sumerológusokkal akár helytelenül is egy helyen említve lenni, vagy radikálisokkal, akik használgatják az írást, vagy önkinevezett "íráskutatókkal"? Én is ódzkodnék tőle, valószínűleg, ilyen pozícióból. És mégis: kár, érdemelne komolyabb figyelmet. Már csak azért is, mert így a fent említett csoportok ellensúly nélkül nagyobb kárt okozhatnak. |
|
Előzmény:
 |
Kis Ádám
2007-11-28 21:54:52
|
995
|
| Valószínűnek tartom, hogy a rovásírást sokan ismerték, mindazok, akiknek szükségük volt a használatára. Azonban, az előző hozzászólásomnak megfelelően, ez nem olyan írás-olvasástudás volt, mint a mai tudásunk. Tehát, a rovásíró egyáltalán nem volt tekinthető írástudónak. A rovás aligha volt kognitív művelet, hanem olyan rutin, mint pl. a tánc. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|