Keresés

Üdv Inner!

A 2-4 pontokban egyet értünk. Watsonnak az Inkvizítor és az Űrgárdista sikerült jól, a többi olyan mintha a Def Leppard lsd helyett berúgott volna a koncerteken/előtt.

Ami viszont a következetlenségeket illeti: először is, ez egy nagyon komplex 'univerzum'. Mostanra sokan írnak bele (talán olyanok is, akiknek nem kéne). Mindez a saját véleményem és nem vagyok fokmérője egyébnek, csak ennek, de amit csekély angol nyelvi tudásommal hozzá olvastam, aszerint a legizgalmasabb része pont az Eretnekség. Aminek nyitó kötetét pont az a Dan Abnett meséli el igen szépen és alaposan, aki itt már említettek és nem feltétlen pozitív jelzőkkel halmoztak el. Itt kitérnék rá, hogyha egyesek szerint jó amit Watson művel a WK40 világával, akkor bizony vannak akik szerint az Abnett féle olvasata is jó, esetleg mindkettő. Véleményem szerint jól kiegészítik egymást a misztikus és a leíró, akciós cselekmények. Visszatérnék rá, hogy a Horus Rising című kötetet is ugyanaz az ember írta, mint az Első és Egyetlent, és az inkább dráma, mint akció.

Azonban pl a vírusbomba mint olyan egyértelműen élő 'lény', illetve szervezet. Miért is lenne jó a Tyranidákat felfegyverezni vele? Lehet, hogy elpusztul 1-2 hajó. De előbb utóbb beolvasszák ezt a megoldást is a repertoárukba és ami visszajön tőlük, azt egyetlen humán faj sem teszi az ablakba.

A megrontott Űrgárdisták pedig 2 okból nem fogynak el:

1-mert akkor miről szólna a Warhammer 40.000? :)

2-nekik az összes előnyük a Császárhű egységekkel szemben az adomány, amit a Káosztól és annak Isteneitől kaptak: örök élet. Hiszen nem fejlődnek technológiailag stb. Azt is hozzátenném, hogy ahol ők "élnek", az Iszonyat szemében, ott másképp telik az idő, mivel az dimenzión kívüli? tér, félig valós, félig a hiperűrben létező.

Hát ezért..

Kölcsönkaptam, elolvastam. Hááát... szerintem ez a bácsi egyszerűen rosszul ír, vagy nagyon fiataloknak címezte (mert néha nagyon naiv - de akkor meg miért ilyen véres...). Nagyon jó ötletektől hemzseg a nagykönyv, amik elég rosszul vannak megvalósítva, és még az is pocsékul van megírva, már bocsánat...

Fő fejfájásaim:

- Nem következetes. Például egy baromi jó ötlet, ha nem is éppen teljesen eredeti, a Tyranida élő hajó. De felmerül a kérdés, hogy ha már olyan kéjjel elemezte, hogy hogyan pusztul el minden élet a Sztálindrómon a vírusbombától, akkor miért nem pöttyentenek az élő hajókba is egyet-egyet, és nyitják ki utána a sört, mert más dolguk már nem is lenne. (Ha a Tyranidák az embereket is be tudják építeni a hajóba, akkor az embert megtámadó vírus is meg tudja enni a hajót, nicht wahr?) Vagy a káosz-űrgárdistákkal sem vagyok kibékülve: minden egyes esetben, mikor feltűnnek, megjegyzi, hogy akárhány ezer évesek, vagyis még mindig azok, akik Hórusszal árulták el a Császárt. Nade azoknak már réges-rég el kellett volna fogyniuk, még akkor is, ha tízszer annyira tartósak, mint egy normál űrgárdista.

- Hullajelöltek. Ez egészen rettentetes: tíz oldallal előre lehet tudni, hogy ki fog a fűbe harapni. Teljesen gátlástalanul löki a mellékszereplőket a darálóba, ami nem baj, de legalább ne lenne ilyen egyértelmű.

- Ködös és nehezen emészthető történet. Néha pillanatok alatt lezavar bonyolult eseményeket, máskor oldalak tucatjain át rágódik valami kicsinységen. Az Űrgárdista ilyen tekintetben szerintem is jobb a többinél, az Inkvizítornál már kicsit rángott a szemöldököm, aztán egyre rosszabb lett.

Nem akarok negatív lenni, végülis tetszett az egész, de igazán nem került volna sokba a legordítóbb hibákat kijavítgatni.