Egy fenyőerdőben pl. a tűlevelek miatt olyan sötét van egész évben, hogy gyakorlatilag nincs aljnövényzet, ezt a mecseki telepített fenyőerdőkben személyesen láttam. Ott a lovas legfeljebb annyit tapasztal a dologból hogy kevesebbet lát.
Lombhullató erdők nagy részében szintén az a helyzet hogy ha van is aljnövényzet az általában gyér és nem akadályozza mozgást.
Egy folyóparti löszfal meg, amit ugyan nem láttam ,de azért el tudom képzelni, meg tulajdonképpen majdnem azt tudja amin a kínaiak annyit dolgoztak a nagy fallal, már csak figyelőszolgálat kell, hogy idejébe reagálni lehessen a túloldalon készülődő átkelésre.
Persze, meg lehet oldani, főleg ha az ellenség erőtlen, vagy nem figyelnek oda, de veszélyes minden ilyen átkelési manőver.
Én pl hadvezérként, ha kiszúrom hogy át akarnak kelni a folyón, odaállnék a sereggel a közelébe - akármelyik part jó, és szépen kivárom amíg a sereg egyik fele átkel, addig lapítás. Ha ez megtörtént, a már átkel fél-sereget bekerítjük és - egyenlő erőket feltételezve most 2x es túlerőben vagyunk a fél-sereggel szemben - felszámoljuk. A maradék félserege meg valszeg magától elmegy, de ha mégsem még a csata veszteségeivel is többen leszünk náluk, és még mindig ott a folyó a két sereg között.
Mivel maga az átkelés lassú, nem tudnak egymáson menet közben segíteni... | 
