|
|
|
|
 |
- duplagondol -
2007-11-19 11:07:41
|
65
|
Nem éppen közkeletű a használata, de a történettudományban 'katonai demokráciának' nevezik ezt a formációt, ami főleg, de nem kizárólag passzolt a nomád népek leírására. Ahogy a gótokra, vikingekére, indiánokéra, etc. is; lényege éppen az, hogy a megegyezéses hatalommegosztás rendjét a közös katonai akciók megszervezésével fenntartsa, a végére viszont rendre kisül, hogy ez csak a hierarchia megnyúlásához, az egyeduralom kialakulásához vezet el.
A mükénéi, pláne a dór társadalmakra detto illik ez a fogalom, ők viszont a helyszűke miatt kevés kirabolni való népet találtak, Trójában is majdnem otthagyták a fogukat; egyeduralom eztán is kialakult az államok nagyobbik részénél, de később vagy a szolgák munkaerején alapuló, erőltetett egyenlősdit választották (Spárta) vagy rablás helyett kereskedelem útján javított az egzisztenciáján az a relatíve szűk réteg, amelyik a demosz vezetőjévé vált. Ezekben a háború közakarat tárgya volt, egy ember kevés volt ahhoz, hogy katonai ügyekben célszerűen és hatásosan döntsön. El is buktak idővel a hellén államok.
A germánok hódította kora középkori államok valahol a köztes helyzetben voltak: a vegyes barbár-római elit rendszeresen hadakozott, hogy harci sikerekkel javítson a hatalmi egyensúlyon, a zsákmányszerzés 'kényszere' viszont enyhe volt: míg ők befelé adóztattak, megsarcolásra képtelen munkaerő híján a nomádok kifelé tették ezt, megdobva némi szabadrablással a történetet.
 |
|
A hozzászólás:
 |
ouzo
2007-11-19 09:00:38
|
64
|
Ez rögtön igazolható lenne, ha ki lehetne mutatni, hogy a "letelepedett" társadalmak kevesebbet hadakoztak. De szerintem nemhogy kevesebbet, hanem talán többet is. Például az athéni demokrácia aranykorát nézi az ember, vagy a barbár perszákat, hát elég nagy a különbség. Görögországban gyakorlatilag olyan végeérhetetlen volt a háborúzás, mint egy brazil sorozat. |
|
Előzmény:
 |
- duplagondol -
2007-11-16 19:55:26
|
63
|
| Legegyszerűbben úgy lehetne ezt körülírni, hogy míg az egyiptomi társadalmakat a piramisépítés, a kínait a folyószabályozás késztette összefogásra, a nomádok esetében a hadviselés volt a legfőbb indok, a saját belső rendjük fenntartása érdekében éppen 'szükség' volt a háborúra. A nagyállattartás az állomány bővülésével egyre inkább egyoldalú termeléshez és specializációhoz vezetett, amit vagy kereskedelemmel, vagy rablással tudtak kiváltani. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|