Keresés

Részletes keresés

m.illion Creative Commons License 2007-11-18 14:48:12 338

Szépen gyülekezünk a hosszú csend után.... :)

 

Lehet (és trendi is) a Manowart fikázni, néhány dolog azonban kétségbe sem vonható:

 

Eric Adams hangja csúcskategória (és nem csak a rock/metal színtéren)

Nagyon tudnak dalokat írni: 

- gyors (Hail and Kill, Gods of War... azt hiszem, nem kell részleteznem)

- lírai szerzemények (Master of the Wind, Courage, ...dettó)

Hangszeres tudás: ezen a téren sem kell szégyenkezniük, gondolok itt elsősorban DeMaio mesterre, ill. a mindenkori gitárosok ízes szólóira (itt említem meg, hogy számomra Karl Logan méltó örököse Ross The Boss munkásságának). Scott Colombus viszont nálam a csapat fekete báránya, amint írtam már korábban.

Viszonylag kidolgozott imágó, amihez a kezdetek óta következetesen ragaszkodnak (kevés csapatot hagyott  ennnyire érintetlenül pl. anno a grunge)

Megkérdőjelezhetetlen színpadi teljesítmény

 

Szóval ezek azért komoly erények...

 

Az image miatt sokan kötnek beléjük, de ezek a szapulások (mert a legtöbb a kritika szintjét nem éri el) a külsőségeket ill. a dalszövegeket érintik. Erre meg azt tudom mondani, hogy olyan ez, mintha valaki azért húzná le a Conan a barbárt (adja  magát a párhuzam, ugye?), mert nem feszeget komoly társadalmi problémákat...

 

Amit komolyan kell/lehet venni a Manowarból, az király, a többin meg csámcsogjanak a poserek... Death to False Metal!!! :)

 

A hozzászólás:
Ripper Creative Commons License 2007-11-18 13:55:06 337
Igen, a Kings Of Metal a csúcs nekem is. Abban valahogy minden összegződik, amit addig csináltak, de már az is érződik, amilyen irányban aztán továbbléptek. Erre szokás mondani, hogy definitív album.:-)
Előzmény:
m.illion Creative Commons License 2007-11-17 22:32:19 335

Rögtön az elején, a nyitányban olyan klisés hangszín viszi a prímet, hogy amikor meghallom, mindig az az érzésem, hogy van DeMaio megnyomott a szintin egy gombot, ami mellé oda van írva: TRUE METAL FANFARE (posers leave the hall)...

És ez az érzés többször visszatér az album hallgatása során.

 

Az igazi dalokkal semmi bajom, azok nagyon rendben vannak, csak ezek a leállások nekem feleslegesek és fárasztóak.

 

Ettől még király a banda, persze nem árt egy adag humorérzék hozzájuk...

 

Én még anno Kings of metal-lal találkoztam először és azonnal hatott: az egyik legnagyobb lemezük szerintem.

 

Nagyon szeretem még a The Triumph of steel albumot, a két "vendégzenész" frissességet hozott a produkcióba. (Az utóbbi lemezeken Scott Colombus pörölycsapásaival nem vagyok teljesen kibékülve: nem egy virtuóz, annyi szent!)

 

 

 

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!