Showtimes:
Köszönöm, bár a látszat csal.
Soha nem voltam egy türelmes ember, de megszólított egy olvtárs, így helyénvalónak találtam reagálni rá, még ha ismételtem is magam, mint ahogy ő is.
Gacsat:
Eszembe jutott még valami. Bár, ha jól emlékeszem, te a dreadnought létét is feleslegesnek tartod, ha annyira ellene lettek volna a britek a pontos tüzelésnek, akkor miért nem maradtak meg a sorhajóknál?
A dreadnought-okra nem azért került többször annyi nehézágyú, mert az angolok rekordot akartak dönteni. Az azonos űrméretű és lőtulajdonságú, egy helyre (pontosabban egy területre) célzott ágyúk sortüzét könnyebb pontosítani.
Nem kellett azzal törődni, hogy a hajó melyik ágyújának vízoszlopát látja a megfigyelő, mivel ugyanolyan ágyúk "sokasága" találta el a célterületet.
És ha a nagy számok törvénye alapján, mely szerint több kilőtt gránátból nagyobb a valószínűsége valamit eltalálni, mégsem született találat, akkor a becsapódások megfigyelését követő korrekciókkal a célzott területet helyezték át, és kis szerencsével (komoly tényező!) előbb-utóbb eltalálták a célhajót, amely természetesen minden igyekezetével próbálta elkerülni a célzott területet.
A célhajónak elvileg elég egy kisebb irányváltoztatás, hogy elkerülje az ellenség gránátjait és az egész "megfigyelek-kiszámolok-lövök-pontosítok" játék kezdődhet elölről.
A cikk-cakkban haladást sem kizárólag a tengeralattjárók ellen találták ki.
A fentebbieket is vedd figyelembe, amikor a 3 %-os találati arányt fitymálod le.
| 
