 Uszáma ibn Munqidz
Egy szíriai emír memoárja a keresztes háborúk korából
Corvina, Bp., 2006 (Fontes orientales sorozat)
Uszáma ibn Munqidz (1095-1188) memoárja joggal tekinthető a klasszikus arab irodalom egyedülálló alkotásának. Mindenekelőtt ez az egyetlen és ráadásul elsőrangú forrásunk, amely a keresztes hadjáratokat arab szemmel mutatja be. Uszáma ibn Munqidz a kis sajzari fejedelemséget uraló Munqidziták kiemelkedő tagja időnként nem jelentéktelen résztvevője volt az első két keresztes hadjárat arab-frank érintkezésének, aki viszonylag jelentős szerepet játszott a végnapjaikat élő Fátimidák udvarában Kairóban (1144-1150), harcolt Atabég Zangí seregében (1135-1138), tíz esztendőt töltött Núr ad-Dín udvarában (1154-1164), s élete végén még néhány esztendőt Szaláh ad-Dín kedveltjeként Damaszkuszban élt mint fontos események megfigyelője.
Ám a mai olvasó - s ez ennek a páratlan munkának másik vonzereje -, Uszáma memoárjának feltehetően azokat a beszámolóit becsüli igazán sokra, amelyek a kor mindennapjairól árulnak el máshol fel nem lelhető érdekességeket: a muszlimok és a frankok békés érintkezéséről, a kor étkezési szokásairól, a frankok és a muszlimok orvoslásáról, a különböző korabeli betegségekről, a muszlim források között kivételes módon a nők világáról is, s már-már egyedülállóan a korabeli vadászatokról, melyek egyúttal csak nála föllelhető zoológiai ismereteket nyújtanak a korabeli Szíriához és Egyiptomhoz.
A mű harmadik sajátossága pedig az, hogy a szíriai emír munkája a klasszikus arab irodalom ritka önéletrajzi alkotásai között is egyedülálló helyet foglal el, s a finoman megrajzolt, mély emberi tanulságokat kínáló történetek egy felvilágosult, hallatlanul kulturált, a harcban, vadászatban és a politikai életben egyaránt kimagasló muszlim humanistát állítanak elénk, aki a "másikban", a frank ellenfélben is képes volt meglátni és megbecsülni a bátorságot, az esetleges jó tulajdonságokat s az emberséget.
|
Hátha most megjeleníti a szoftver...