|
|
|
|
 |
Onogur
2007-10-26 14:29:04
|
47
|
Mindkettő retorikából jeles, beszélni, csűrni-csavarni, megmagyarázni tudnak. Mi meg, az istenadta nép, mi meg isszuk szavaikat és hiszünk nekik. Ki kinek. El sem tudjuk képzelni, hogy lehetne esetleg másként is.
Mindkettő politikus az úri huncutsággal, rafinériával, taktikázással együtt. Mi meg a nép nem látunk át a szitán.
Mindkettő érdekelt abban, hogy csak ők legyenek porondon, más bele ne szóljon a küzdelembe. Mi meg szurkolunk nekik a pálya szélén. Ki kinek, s sárral dobjuk a másikat biztatót. Egymás nélkül nem léteznének.
Ergo egy kaliberek. Vagy nem? Te hogy látod? |
|
A hozzászólás:
 |
lms
2007-10-26 12:45:48
|
45
|
| a címadás azt sugallja, hogy a két pártelnök egy kaliber. |
|
Előzmény:
 |
Onogur
2007-10-25 14:07:05
|
-
|
Megdöbbentő számomra, hogy ha nem szimpatikus az egyik oldal, akkor már automatikusan a másik oldal támogatója vagyok. Mintha a régi V'Moto-rock szám jutna az eszembe: "Nincs középút, nézzél szét! Felszedték az út közepét." Nagynéném Jókait olvas. Azt mondja, mintha ma játszódna. Számomra úgy tűnik, hogy a két "népvezér" kakaskodása közben az ország szép lassan marginalizálódik. Hankiss példáját felhozva: Az ország hajója egy zátonyos tengerpart mellett sodródik, mert a hajó legénysége egymással verekszik és csak néha-néha kap valaki oda a kormánykerékhez és igazít valamit rajta.
Miért nem lehet ma Magyarországon megbékélni? Mi a véleményetek? Ennek csak így kell történnie? Vagy ha nem, akkor mit kellene a politikai béke érdekében tenni a lakosságnak? Talán a civil szervezetek? Állítólag a politikai pártok kampányaiban a lakosság 6 %-a vesz részt, míg a civil szférában csak 4 %. Pedig minimum fordított arány kellene, hogy legyen.
Várom mindenki véleményét. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|