|
|
 |
Joranne_Sutt
 2007-10-26 11:35:48
|
86
|
kevered a dolgokat.
kezdjük először a kettős identitással. ez már itt a fórumon is elhangzott. nem volt széles réteg, de a románságnak is volt egy vékonyka nemessége (mint a többi nemzetiségnek), ezek azonban asszimilálódtak. a román kisnemes cska egy példa volt.
ami a fontos az viszont az, hogy nem lehet homogén tömbként felfogni a nemzetiségeket se, ahogy a magyarokat se. a románság is rétegzett volt, csakhogy, két önálló birodalomrészben éltek, és a helyzetük a két birodalomrészen belül meglehetősen különböző volt.
az asszimiláció ettől független dolog. a nemesség asszimilációja, mivelhogy ők A nemzet részei voltak (a nemzet ugye a nemességet jelentette), ők nem etnikai alapon vallották magukat magyarnak. a nem nemesek esetén a nemzethez tartozás viszont etnikai alapú (bár akkoriban még inkább csak az elitek gondolkodtak ebben), mindenesetre a román paraszt sose gondolta azt magáról, hogy ő magyar. szóval ebben semmi inkonzisztens nincs. és a két birodalomrész közötti különbség is nagyon fontos.
viszont mivel ekkor még ezek a dolgok meglehetősen képlékenyek voltak, az etnikai identitás mellett még élt a régi rend, ahol a társadalmi rétegek közötti különbségek adták meg az identitást. a románoknak meg pont ezzel szemben volt kifogásuk: ugyanis, az erdélyi románság fő törekvése az volt, hogy egyenrangúnak tekintsék őket, ők legyenek a negyedik nemzet. e törekvésnek meg a két román egyház mellett a román határőrezredek voltak a legnagyobb támogatói. tehát amikor felmerült az, hogy erdély egyesüljön magyarországgal, ez azt is jelentette, hogy megszűnnek a kiváltságok, ami nekik nyilvánvalóan nem volt elfogadható (+a szászoknak se, ők is az osztrákokat támogatták). DE! a partiumi, tehát az erdélyen kívül élő románokat ez nem érintette! ők ugyanis egy másik birodalomrészhez tartoztak, ahol nem rendekre épült a kormányzat, hanem a nemességre, amelynek a szűk román nemesi réteg is tagja volt, ergo nekik nem volt miért küzdeni, a paraszt meg paraszt volt, akár magyar, akár román, az áprilisi törvények ugyanakkor abszolút kedveztek nekik, nem volt miért szembefordulni a magyarokkal. nem is voltak harcok a románokkal erdélyen kívül.
tehát azt gondolom, hogy puszta etnikai ellentéttel magyarázni a románok (és a szerbek - mert velük is ugyanez volt a helyzet, a délvidéki szerbek kiváltságos határőrök voltak) elleni harcokat legjobb esetben is féligazság.
ezt nem tudom jobban elmagyarázni. |
|
|
sierra
 2007-10-26 10:54:36
|
85
|
>De azt erős túlzásnak érzem, hogy csak emiatt önmagában a románság bármely területen többségében passzív maradt volna.
-- Helyesebben passzív maradt, de nem azért mert ne lett volna Balcescu meg Iancu akarata szimpatikusabb neki Kossuthénál és Beménél. |
|
A hozzászólás:
 |
|
sierra
2007-10-26 10:50:47
|
84
|
Nincs egy hónapja, hogy hosszabb vitát folytattunk PO-val meg veled az asszimiláció kérdésében. Akkor én azt állítottam, hogy 1914-ig bezárólag kialakult a románságban olyan réteg, amely kettős identitású volt és ezt nem csekély létszámúnak jelöltem meg. Ezt akkor te nem látszottál elfogadni. Ugyanezeknek a létét, sőt asszimilált egykori románokat telepítesz most a partiumba tömegesen, kapásból kisnemesi rangra emelve már 1848-ra előretolva, akik ezen az alapon nem lázadnak fel a magyar uralom ellen. Ebben inkonzekvensnek érzem az álláspontodat.
A másik gondom ezzel az elmélettel, hogy más alapon is magyarázható. Például avval, hogy sík vidéken nehezebb partizánkodni, mint a hegyek közt plusz a szervezettség, a fegyverek hiányával. Ugyanez a magyarokat is akadályozta a császári erők ellen indítandó népfelkelésben - de ettől még nem lettek osztrákok és nem is szimpatizáltak a császári erőkkel. Csak éppen vértes lovasság ellen nehéz a talpasnak fokossal felszerelkezve kiállni.
Összefoglalva: én elhiszem, hogy voltak a románságon belül olyanok, akik passzívak maradtak több okból is akár (megtalálták a helyüket a magyar társadalomban is, esetleg átlátták, hogy a polg. forr. céljai nagyon felgyorsítanák a fejlődést az országban). De azt erős túlzásnak érzem, hogy csak emiatt önmagában a románság bármely területen többségében passzív maradt volna. (Mindazonáltal nem vagyok meggyőzhetetlen, ha például a magyar kormánybiztosok tömegével jelentettek volna hűséges alattvalókat román területekről, kivéve a fránya érchegység környékét, akkor beismerem, hogy ezt rosszul gondoltam.) És mivel ezt túlzásnak érzem, ezért a határvidéki-partiumi megkülönböztetést sem tudom döntő tényezőnek elfogadni abban, hogy melyik felet támogatta.
Különösen úgy nem, hogy él a Monarchiában huszonötmillió lakos kábé és abból fegyveresen harcol összesen négyszázezer, vagy félmillió. Azt nem lehet mondani, hogy a többi huszonnégy és fél millió mivel nem harcolt, a területileg a fennhatóságot gyakorló fél lojális alattvalója volt.
|
|
Előzmény:
|
|
Joranne_Sutt
2007-10-26 09:34:48
|
83
|
| nem. az erdélyi románok célja volt mindez, hogy erdélyben negyedik nemzetként elismerjék őket. ez nagyon fontos! ugyanis ezek a célok csak az erdélyi románokra vonatkoztak. a partiumi román kisnemesek pl. magyarnak tartották magukat és egyáltalán nem azonosultak ezekkel a célokkal. ráadásul erdélyben is a lázadás csak a határőr területekre terjedt ki , a mezőségi románok pl. nem lázadtak fel, nem akadályozták Bemet. nem véletlen, hogy az érchegységbe vonultak vissza. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
