"Engem az utolsó 5 év érdekel!"
Legyen meg a te akaratod. De akkor is kell
egy kis kitekintés, el kell helyezni azt az utolsó öt évet is. Szóval az úgy kezdődött, hogy Reagen elnök lett. Először egy ripacsnak tartottam, aztán meghírdette a csillagháborút. Na, akkor kibújt a szög a zsákból, és azt mondtam. A Szu-nak nincs választása. Vagy vissza a sztálini diktaturába, vagy el kell mozdulni a demokrácia irányába. És ha ez utóbbit választja, menthetetlenül szétesik. És ha hiszitek, ha nem, még azt is eltaláltam, hogy tíz éven belül el kell dőlni a kérdésnek. A Szu először hezitált, aztán jött Gorbi, eldőlt a kérdés, irány a demokrácia, ill. a szétesés. Na ez volt az az utolsó öt év. A dolgok tehát felettünk dőltek el. Gorbacsov ellenében itt sem lehetett túlságosan bekeményíteni, itt is elkezdődött a kötélhuzás mondjuk úgy Pozsgay és Grosz irányvonala között egyenlőre még nem az ő vezetésükkel. És ezzel együtt lábra kapott a demokratikus ellenzék is, ami inkább gittegylet volt még eleinte. Na ebből alakult ki egy igazi bukás előtti virágkor. A légkör egyre oldottabb lett, a gazdaságba nyomták a kölcsönpénzt, lehetővé tették a gmk-zást, az eresztékek recsegtek, a szelepek átengedtek, hogy egy kicsit költőien fejezzem ki magam. Jó évek voltak, mert volt perspektiva. Érződött, hogy változások készülnek, és az csakis jobb lehet, mint az akkori jelen. Ettől aztán volt valami optimizmus a levegőben. |
