|
|
|
|
 |
sierra
 2007-10-22 11:47:53
|
62
|
Értem. Gondolom a munkásság az szülői örökség, mert a római kori ismereteidet valszeg nem a gépsor mellett állva szerezted (bár egyszer láttam már hasonlóan művelt betanított munkást).
Én 75-ben születtem, szintén munkáscsaládból. Mindkét nagyanyám szövőnő volt, még a Horthy-korszakban kezdtek szőni, aztán folytatták Rákosi és Kádár alatt is. Egyik nagyapám meghalt a születésem előtt, a másik lakatos volt. A szülői gárdám már jórészt Kádár alatt nőtt föl. Apám vendéglátós volt, belépett a pártba, hogy konyhafőnök lehessen különböző nagyvállalati konyhákon és gebinesek is voltak előtte, amibe rémisztő mennyiségű munkát öltek bele (és a jövedelméből vehettek saját lakást, elköltözve a nagyszülők nyakáról). Anyám vele gebineskedett, aztán a szülések után iskolatitkár lett.
Ennek ellenére nagymaminak megvolt a véleménye a kommunista idők munkáshelyzetéről. Azt hangoztatta, hogy ő Horthy alatt megmondhatta a munkafelügyelőnek, hogy ennyit dolgoztam, kérem a béremet, ekkor jövök legközelebb. Ellenben a komcsik alatt úgy bevágták három műszakba (amit előtte sose látott), hogy csak úgy zörgött és aki nagyon járatta a száját, hogy ez micsoda eljárás, az megjárta. Nagymami többszörösen kiváló munkás volt, annyi sztahanovista oklevelet és vöröscsillag kitüntetést adtak neki, hogy kifolyt a vitrinből. A szövésben állítólag az a lényeg, hogy az ember mennél hibamentesebben dolgozzon, mert hiba esetén fejthette fel az egész addigi szövetet. A nagyinak meg páratlanul ügyes keze és nagy figyelme lehetett, mert szinte sosem hibázott.
Apám belépett a pártba, de közben nem nagyon lelkesedett az egész ügyért. Mint oly sokan az országban, egy szót sem hitt el az egész eszméből; egyébként apolitikus alkat. Anyám vele szemben mindig is gyűlölte a kommunista rendszert. Ugyanis az egyik dédnagyapámmal nagyon kibabráltak a háború után. Sztahanovista nagymami ágán ugyanis egyik dédnagyapám módos sváb parasztgazda volt a Horthy korszakban. Ma az agglomerációban feküdne a hatalmas paraszti háza, meg a földje, ahol jószágokat tartott, kukoricát termelt. Nagy családja volt, hét gyermeket nevelt. A kommunisták az egész vagyonát elvették és az államosítás után berakták egy budapesti szobakonyhás lakásba. Sosem tudta kiheverni a csapást, elborult az elméje.
Apám a rendszerváltás után sokkal bizonytalanabb létkörülmények közé került, mert megszünt a vállalat. Anyám mint iskolatitkár elképesztően nem volt megfizetve. De ezeket az adottságokat sosem a kapitalizmus átkának tekintették, hanem éppenhogy a kádár-rendszer következményének. Jómagam is ilyen szellemű nevelést kaptam. |
|
A hozzászólás:
 |
|
staubach
2007-10-21 15:11:04
|
60
|
| Negyeven felé közelítek.Ja és nosztalgiás beállítottságú vagyok. És munkás családból való vagyok,akik akkor jobban éltek. |
|
Előzmény:
|
|
sierra
2007-10-21 13:38:31
|
47
|
| Kedves Staubach, emlegeted a "véresszájúak" életkorát. Kíváncsiságból kérdem, te hány éves vagy? Én idáig meglehetősen fiatalnak gondoltalak (huszonharmincnak kb.), de a hivatkozott hozzászólás mintha arról tanúskodna, hogy te végigélted ától cettig az egész kádárkort. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
