|
|
A hozzászólás:
 |
Lacanist
 2007-10-19 20:22:39
|
419
|
És még végszónak annyit, hogy A párnaember magas üzemi hőfokot, és nagy koncentrációt igényel a nézőtől, aktív bevonódást, ami nagyon fárasztó!
Akik nehéz nap utáni kikapcsolódásra vágynak, nem biztos, hogy felfrissülnének tőle, engem teljesen kiszívott. Aztán az agyam még ma is folyamatosan kattog rajta. :) |
|
Előzmény:
 |
|
Lacanist
2007-10-19 20:19:15
|
417
|
Tegnap a párommal megint abban a szerencsében volt részünk, hogy egy újabb remek darabot csíptünk el az egri kamarában.
Címe: A párnaember, szerzője azt hiszem, a Kripli szerzője is Martin McDonagh.
Ez az író első darabja, de csak az utóbbi években fedezte fel a közönség, és játsza azóta is nagy sikerrel Brittanniában (és a Broadway-en). Az író későbbi műveivel ellentétben a történet teljesen fantáziaszülte orsázgban (egy diktatúra) és környezetben játszódik, és bár a Kriplit nem láttam még, itt szó nincs soványka történetről, sőt!
A sztorit nem részletezném, egyrészt rettenetesen bonyolult, és sokrétű, másrészt poénokat nem lőnék le, aki akarja, rákeres a neten. A műfaj is behatárolhatatlan, pillanatok alatt suhanunk át drámából szatírába, horrorból melodrámába, mint egy kiszámíthatatlanul kanyargó csúszdában, vagy egy megkergült hullámvasúton, legalábbis ilyesféle érzések kerítik hatalmába az embert a darabot látva.
Amennyire éles arányérzékről tanúskodik maga a mű, legalább annyira sikerült ezt az izgalmas sokk-paródiát a rendezőnek, Dömötör Andrásnak és a színészeinek megvalósítania. Megint csak azt kell mondjam, semmi melléfogás, semmi hiba.
Bár egyesek vitatják a darab "tartalmiságát", hajlamosak semmit sem látni ott, ahol én legalábbis nagyon húsba vágó kérdésekkel találkoztam, az vitathatatlan, ha létezik egyfajta szerzői szándék az előadásmódot illetően, ennél passzentosabban nem valósulhatna meg.
Szinte pillanatról pillanatra zuhanok át a mélységes döbbenetből a feszítő nevetésig, sőt, röhögésig, hogy aztán a következő másodpercben újra lesápadjak. Kaszás Gergőt nem tudom eléggé dícsérni, szerintem óriási színész, és számomra kedves "modorossága" külön jót tesz az általa alakított Katurian Katuriannak. A két rendőrt alakító Mészáros Máté, és Gál Kristóf is lendületes expresszivitással alakít, ami azért is szép feladat, mert karaktereik igazából nem rendelkeznek koherens személyiséggel, amibe színészi rutinnal belezuttyanhatnának, ezzel szemben minden egyes jelenetük egy-egy helyzetgyakorlat. Schruff Milán kezdőként a gyépés Michal szerepében szintén nem valott szégyent.
A legdöbbenetesebb viszont számomra az ötödik szereplő, a "mesebeli" kislányt alakító Kerek Vivien feltűnése volt, aki egy olyan brutális szerepet kapott ennyi idősen, amit még liberális hozzáállású szülőként is megfontolnék, hogy merjem-e a gyerekem ilyesminek kitenni, és vajon mit ért meg ebből és hogyan csapódik le mindez benne. Mindenesetre nagyon bátor alakítás volt.
Külön kiemelném még a díszlet és vizuális megoldások megalkotóját: Katurián történeteinek Lego-emberkékkel való eljátszása egy webkamerán keresztül olyan ötlet, amire egy ilyen darabnak szüksége van, és kifejezetten feldobja az előadást, olyannyira, hogy betétként képes önálló kompozíciót alkotni (ha használhatok ilyen magasröptű kifejezéseket).
Mit mondhatnék még? Széles perspektívájú nézőknek ajánlom, még ezen az ősbemutatón is maradt üres szék a 2. szünet után, pedig azt hiszem, a plakátok alapján számítani lehetett bizonyos dolgokra. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
