Keresés

Részletes keresés

tnsnames.ora Creative Commons License 2007-10-19 17:17:26 58
Ezért a hozzászólásodért érdemes volt a topicot létrehoznom. :o)

Abszolút egyetértek veled, noha én ezt nem is tudtam volna ilyen frappánsan megfogalmazni.

Nekem elég gyér a sci-fi műveltségem, de nem azért, mert utálnám, hanem mert nem vettem (még) a fáradságot kimazsolázni a műfaj értékeit. Egy Solaris elolvasására mióta vágyom, de még nem volt meg. Arthur C. Clarke Távoli föld dalait mondjuk épp elolvastam pár éve (Mike Oldfield hasonló c. albuma révén), attól nem dobtam hanyatt magam.

Huxley tananyagon kívüli 'kultuszkönyv' volt a gimnáziumban, rám nyomasztóan hatott, Orwell, meg még inkább.

Amit írsz a szegmentációról az tökéletesen állja a helyét, mutatja is a háttérben a fogyasztói társadalom fonákságát. Az izgalmas számomra azonban az, hogy milyen ismérvek alapján, milyen összefüggések alapján kerül be valaki - mondjuk - öt csoport valamelyikébe.Nagyon sokszor az egész egy fekete doboz, de jó modellválasztással és annak jó inicializálásával intenzíven lehet megdöbbenni az outputon. Ahogy én tudom, pl.: a neurális hálóknál az egyik intenzíven forró kutatási téma, a fekete doboz "kifehérítése".

Imádom az adatbányászatot, jelenleg is ebben nyomulok, szinte nem is szeretnék mással foglalkozni szakmát illetően, életem hátralévő idejében: max esetleg még további adattárházépítéssel. (Feltéve, hogy nem figyel be valami még szimpatikusabb jelenleg nemismert új okosság ;) Sajnos a legtöbb tapasztalatom pont az emlegetett crossell(=keresztértékesítés) témájához köthető: "hogyan pumpoljuk tovább jó ügyfeleinket" témában. Pedig mennyi de mennyi megoldásra váról rokonszenves adatbányász-feladat van a világban, alakfelismerés, képfelismerés, hangfelismerés, automatikus betegségfelismerés/-osztályozás EKG-tól kezdve és így tovább. Én perpillanat az idősorokra fókuszálok, mert az egyszerre speciális és általános az ízlésemnek.

Na abbahgyom, mert aztán nem tudom abbahagyni, ha belelendülök a témába. ;)
A hozzászólás:
MartinIsti Creative Commons License 2007-10-19 16:46:54 57
Nem tudom, hogyan álltok a sci-fivel, mint irodalmi műfajjal (mielőtt esetleg sérelmeznétek, hogy műfajnak bátorkodom nevezni, szeretném közölni, hogy nem a mostani sikerkönyvekre gondolok, hanem a klasszikusokra!), de ha valamelyikőtök olvasta az Alapítványt, akkor az abban felvázolt pszichohistória nevű tudomány sokban emlékeztet KingFishR hozzászólására.

Azért okos egy emberke volt Asimov, hogy 1951-ben már ilyeneket talált ki, de talán Aldous Huxley még jobban eltalálta a dolgok alakulását a Szép új világban. Ugyan Orwell regénye sokkal szívbemarkolóbb, mégis Huxley jövőképe áll közelebb a mi valóságunkhoz.

Hogy mit akartam ebből kihozni, azt már nem tudom, mert a megírás közben 2× kellett mást csinálnom, mindenesetre az biztos, hogy hiába különböznek alapvetően az emberek, ha a döntési lehetőségeik bizonyos nagy kategóriákon belül mozognak (élelmiszer, ruházkodás, stb...) akkor ezekre vonatkozó szűkítéssel már nem is olyan különbözőek (tudom, hogy kismillió féle ruha van, de valószínűleg nem annyiféle, mint ahány elme/lélek/szellem - mert ugye hányan hordják ugyanazt a fajta divatos ruhaneműt, vagy hányan eszik vasárnapi ebédként a rántott húst sült krumplival? - noha én mondjuk nem tartozom közéjük, mert vega vagyok, de pl. ez is kiválóan megfelelő szegmentációs ismérv).
Előzmény:
KingFishR Creative Commons License 2007-10-19 15:02:00 55
Az adatbányászat tudományának már a létezése is önmagában óriási veszély az emberek adatbiztonságára nézve. Olyan dolgokból lehet következtetéseket levonni, amikről az ember nem is gondolná.
És sok esetben elég statisztikai szinetn összekapcsolni a dolgokat, mivel bár sokan vagyunk, és sokfélék, mégis nagyon sok szempontból az emberek néhány csoportra (vicc szerint két felé) bonthatóak. Így a jelenlegi összes erőfeszítésünk, hogy az egyes emberek ne legyenek megfoghatóak, különböző helyeken fellellhető adataik ne legyenek összekapcsolhatók, nagyjából feleslegessé válhat.
Mivel az elemzőnek elég, ha a célközönségét tudja megfogni, nem érdekli, hogy valójában ki is tartozik bele. Pl. ha egy elemzés során kiderül, hogy ilyen-és-ilyen viselkedésű/érdeklődésű emberek egyátalán léteznek, akkor érdemes lehet a számukra egy termék fejlesztését befejezni, majd megpróbálni eladni.
A viselkedésminta ismeretében a reklám is lehet hatékony, holott fogalmad sincs, hogy valójában kikről is van szó. Csak pl. annyit tudsz róluk, hogy érdeklődnek a piros hajszárító iránt és egyébként szoktak olvasni ilyen és ilyen típusú újságot/weblapot.

Ha van adatod arra, hogy az egyedi embereket is azonosítsd, az meg már nagyon durva (akár házhoz is küldhető a DM ember).

És ez csak a kereskedelmi hasznosítás volt :-)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!