Keresés

Részletes keresés

tnsnames.ora Creative Commons License 2007-10-19 14:07:01 54
Abszolút szívemből szóltál.

A "kereskedői" mentalitás valóban teljesen más mint a "termelői". Azt szokták mondani, hogy a "termelő" szerint 2x2=3, míg a 'kereskedő' szerint 2x2=5. ;)

Cégeknél a közép- és hosszútávú IT-stratégiai fejlesztés 'életciklusként', eleinte a stressz, aztán a kínlódás, végül olykor a vicc kategóriájába zuhan. Persze nagyon nehéz az ügy, mert szakmailag hiteles és kompetens emberek kellenek hozzá, akik kellően rugalmas kitartással tudják képviselni a csapatjáték során meghozott döntéseket mindenféle lokális ellenérdekekkel szemben. És ez nem hangzik triviális perspektivának. ;)

A közös ügyféltörzs is nagyon nehéz téma. Én például jól működőt még nem is láttam nagy cégnél. Ellenben rá kidobált milliókat annál többet. ;) Az a megdöbbentő, hogy szerintem ugyan elosztott ám egymással lazán kapcsolódó/kommunikáló ügyféltörzsekkel is lehetne szép eredeményt elérni.

És ez a kérdésnek csak a technikai oldala: ott van még az adatvédelmi oldal is, ami rendesen befigyelhet tervezéskor. Az milyen, hogy évekkel ezelőtt volt egy 30+-os részlete egy ügyfélnek, majd évek múlva _ezért_ sokkal kedvezőtlenebb kondíciókkal juthat egy újabb hitelhez. Vagy, ami kötelesség lenne, de tudtommal nem sokan csinálják, hogy adatvédelmi okból egy idő után törölni kell(ene) az ügyféltörzsből az azonosításhoz szükséges perszonalizációt (bank, egészségügy, stb.) A kapcsolhatóság egyszerre lenne óriási előny a - pl.: adatbányászati ;) - kutatás szempontjából, és hordozhat potenciális orwelli veszélyeket.
A hozzászólás:
KingFishR Creative Commons License 2007-10-19 13:29:22 53
Na igen, a storage-ok iszonyatosan fejlődnek. És nincs az a lemezterület, amire nem lehetne "értelmes" indokkal tenni még valamit, csakhogy elfogyjon.
A kereskedők szeretnek egyéb igényeket támaszatni, mint ami van, mert különben hogy fogják azt eladni, amit árulnak, de egyébként finoman szólva "megelőzte a korát"?
Egyik ismerősöm mondta, hogy a kereskedőknél létezik egy "beszomorítás" nevű lépés, amikoris elmagyarázzák a potenciális vevőnek, hogy mi is az igazán nagy hiba a meglévő rendszerével. Amikor ez sikerül, akokor persze kiderül, hogy neki viszont van egy olyan terméke, ami az illető hibára tökéletes megoldás. Persze arról nem szól a fáma, hogy egyebekben mi olyat nem tud, amit a régi rendszer igen...
Azt gondolom, hogy céges IT startégia szintjén mindenképpen érdemes a dolgok újrafelhasználhatóságára törekedni (pl. közös ügyféltörzs), csak arra kell vigyázni, hogy ez ne váljon túlzott hibaforrássá (pl. kis teljesítmény, single-point-of-failure, stb.) Ehhez pedig előre kéne gondolkodni kb. 3-5 évet és ha változtatni akarnak, akkor azt inkább új startégiai irány felvételével kell figyelembe veni és nem hirtelen kormánymozdulatokkal.

Előzmény:
tnsnames.ora Creative Commons License 2007-10-17 14:55:00 49
Ebéd közben rájöttem talán nem volt helyes a 'Good Enough' poén olyatén elsütése, ahogy tettem, ezért legalább utólag, legalább itt kifejtem.

A történetet egy 'kicsit' távolabbról kezdem.

Alapvető üzleti/vállalati modell - az én tapasztalatom szerint - _gazdasági_ szakemberek élveznek nagyobb prioritást az _informatikára_ költendő pénzek vonatkozásában. Persze, ha korrupciós simlisségeket vesszük alapul, sajnos az informatikai vezetők sem mennek értük szomszédba. (többekközt ami miatt sose akartam vezető lenni: mindig is technológiában utaztam, és rendesen a 'csatatér" kellős közepén dolgoztam, ahol mindig is a legnagyobbak voltak potenciálisan a konfliktusok).

De ha ezt most egy pillanatra ignoráljuk, az az állításom, hogy elvben az ugyanolyan okos informatikai vezető könnyebben szedi fel a megalapozott döntéshez szükséges gazdasági jellegű tudást, mind a gazdasági vezető a szükséges célirányos, szerteágazóan komplex folyamatosan frissülő, sokkal nehezebb informatikai tudást. Még ha ennek sokszor nem is látni jelét. Ezért (is) hallottam sokszor azt a "közmondást", hogy az "IT általában az üzlet qrvája szokott lenni." (Nem mondom, hogy minden esetben megalapozatlanul, de némileg azért sértően hangzóan)

Én világéletemben - persze csak és kizárólag a szakmát illetően és az emberi szempontokon túl - költség/profit szemmel néztem az informatikai döntéseket, a kicsitől a nagyig, mert így tartom helyesnek, mert szórakoztatónak találom, és mert jó tréninglehetőség, ha van visszacsatolás. És hangozzék _bármilyen_ hihetetlenül; képes voltam ilyen alapon nemet mondani Oracle Hungarys tanfolyamra, mert a kapott csereértéket nem éreztem egyensúlyban a költséggel ==> háttérben gondolva arra is, hogy elsősorban mindig a közösségnek/szervezet egészének szempontjából kell jónak lennie bármilyen döntésnek, nem az egyén szempontjából (noha természetesen a téma mindig intenzíven érdekelt, és noha, ugye, haszonélvező lettem volna)

Ugye, 'mindösszesen' csak két hibát lehet elkövetni projektekra való pénzallokáláskor: ha túl keveset kalkulálnak a projektekre, vagy ha túl sokat. ;)

A második nagy állításom, hogy _van_ / _létezik_ lokális üzleti haszonnal nem járó (tehát csak költséget jelentő), csak vállalati szinten profitábilis informatikai rezsi /hiába ebből is látszik, hogy az informatika _csapatjáték! ;)/. Egy konkrét példa: a potenciálisan erősen lehetséges vállalati projektszemléletben könnyű abba a hibába esni, hogy minden projekt saját ügyféltörzzsel, saját informatikai fogalomtárral dolgozzon (feltéve, hogy belefér a budgetjébe). A vállalat meg 'szívhat' az ügyféldeduplikálás amúgy rendkívül érdekes problématikájával... ;) /sok-sok éves tapasztalatból beszélek/. Dolgozhat a termék- és kockzatkezelés-menedzsment különböző átlagegyenleg-fogalommal. Egy 'előnye' biztos lehet a dolognak: mindenki bebizonyíthatja az igazát vagy éppenséggel a másik tévedését. ;) Már pedig profitban/éves tervben/bónuszban érdekelt termékmenedzsment, sosem fog magától egységes vállalati fogalomtár-szerű "hülyeségekkel" bíbelődni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a centralizálság/elosztottság az egyik legnehezebb probléma az informatikában -> az sw-vendoroknál is 'pulzál' a kínálat: mindig a _másikat_ preferálják, mint ami éppen az ügyfélnél üzemel... ;) /De ez csak rosszindulatú pikírtség, lépjünk tovább!/

Két "kedvenc" történetem az alul- és felülkalkulálásra:

Egyik cégnél az informatikai üzemeltetés nagyon erős (lobby) volt /Külön misét érne meg az elemzése/. Az üzemeltetés kitalálta, hogy mennyit tud "spórolni", hogy nem két szervert üzemeltet, hanem csak egyet. És sikerült keresztüleröltetni évekre meghatározóan, hogy a 100+ darab nagyságrendű OLTP-rendszer mellé kerüljön az adattárház is. Ugyanarra a méregdrága, aranyárban mért tükrözött, hibatűrő diszk-alrendszerre. Vezérigazagató engedély is kellhetett egy-egy dw-select(!) lefuttatásához, amit az ügyintézői rögzítések persze azonnal megéreztek /ez addicionálisan persze mutatja a korabeli drága erőforrás-menedzsmentek hatékonyságát is, de ezt most hagyjuk a továbbiakban/. És mindenki anyázott. Plusz a dw-projekt megkapta, hogy milyen nagy a rezsije (pedig azt a bődületes pénztömeget mennyi de mennyi hasznos dologra el lehetett volna költeni, értelmes fejlesztésileg)... De az üzemeltetési vezető jól tudott prezentálni abból, hogy mennyi költséget csökkentett. ;) És mi a legnagyobb poén az egészben? Még ezen a tükrözött rendszeren is sikerült táblateret veszteni....;)

Nem tudom kinek mennyi infója van a gyors, hibatűrő és nagy diszk-alrendszerek költségeiről: brutális árak vannak, és még brutálisabb a fejlődés/avulás (pl.: szerverekhez képest). Elég csak arra gondolni, ha valaki "home"-célra akar otthonra egy megbízhatóan mobilis, de nagyobb (és nem feltétlen lassú és/vagy offline) háttértár-rendszert, mondjuk film-tárolásra... ;) Vállalati szinten ez köbös arányban sokkal brutálisabb. /Zárójeles sztori: az egyik ilyen nagy diszk-rendszer gyártó az EMC, ami fogalom a szakmában. Ők képesek voltak vasárnap SMS-t küldeni Írosrszágból a szükséges hazai szakembernek, hogy melyik vinyót kell hétfőn kicserélni, mert a végét járja, nyílván nem ingyér. Sose tudtam kezdetben megjegyezni, hogy EMC vagy ECM. Aztán kiderült, hogy az einsteini-képlet miatt -> EMC (E=MC^2)/

Az alulkalkulálásra tipikus példa,hogy mindenből mindig a legjobbat, tükrözve, 24/7 online, hibatűrő és egyéb bűvszavak. Aztán jöhet a meglepetés, hogy százmillióknál jár a tervezett, de menetközben alaposan elszállt költségigény. És mindez sokszor torkollhat végeredményében használhatatlan keserű kompromisszumba. "Drága pénzért ócskavas-típusú cuccba.

Ezért lehet létjogosultsága a Good Enough elvnek, hogy lassan legyek már ontopic ;) Legyen jó, de 'elég' jó, vagyis meglehet állni az irreális álmokkal. Na és persze hol született meg az elv? Hát a GE-nél (General Electric => Good Enough)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!