|
|
 |
KingFishR
2007-10-19 13:29:22
|
53
|
Na igen, a storage-ok iszonyatosan fejlődnek. És nincs az a lemezterület, amire nem lehetne "értelmes" indokkal tenni még valamit, csakhogy elfogyjon. A kereskedők szeretnek egyéb igényeket támaszatni, mint ami van, mert különben hogy fogják azt eladni, amit árulnak, de egyébként finoman szólva "megelőzte a korát"? Egyik ismerősöm mondta, hogy a kereskedőknél létezik egy "beszomorítás" nevű lépés, amikoris elmagyarázzák a potenciális vevőnek, hogy mi is az igazán nagy hiba a meglévő rendszerével. Amikor ez sikerül, akokor persze kiderül, hogy neki viszont van egy olyan terméke, ami az illető hibára tökéletes megoldás. Persze arról nem szól a fáma, hogy egyebekben mi olyat nem tud, amit a régi rendszer igen... Azt gondolom, hogy céges IT startégia szintjén mindenképpen érdemes a dolgok újrafelhasználhatóságára törekedni (pl. közös ügyféltörzs), csak arra kell vigyázni, hogy ez ne váljon túlzott hibaforrássá (pl. kis teljesítmény, single-point-of-failure, stb.) Ehhez pedig előre kéne gondolkodni kb. 3-5 évet és ha változtatni akarnak, akkor azt inkább új startégiai irány felvételével kell figyelembe veni és nem hirtelen kormánymozdulatokkal.
|
|
A hozzászólás:
 |
tnsnames.ora
2007-10-17 14:55:00
|
49
|
Ebéd közben rájöttem talán nem volt helyes a 'Good Enough' poén olyatén elsütése, ahogy tettem, ezért legalább utólag, legalább itt kifejtem.
A történetet egy 'kicsit' távolabbról kezdem.
Alapvető üzleti/vállalati modell - az én tapasztalatom szerint - _gazdasági_ szakemberek élveznek nagyobb prioritást az _informatikára_ költendő pénzek vonatkozásában. Persze, ha korrupciós simlisségeket vesszük alapul, sajnos az informatikai vezetők sem mennek értük szomszédba. (többekközt ami miatt sose akartam vezető lenni: mindig is technológiában utaztam, és rendesen a 'csatatér" kellős közepén dolgoztam, ahol mindig is a legnagyobbak voltak potenciálisan a konfliktusok).
De ha ezt most egy pillanatra ignoráljuk, az az állításom, hogy elvben az ugyanolyan okos informatikai vezető könnyebben szedi fel a megalapozott döntéshez szükséges gazdasági jellegű tudást, mind a gazdasági vezető a szükséges célirányos, szerteágazóan komplex folyamatosan frissülő, sokkal nehezebb informatikai tudást. Még ha ennek sokszor nem is látni jelét. Ezért (is) hallottam sokszor azt a "közmondást", hogy az "IT általában az üzlet qrvája szokott lenni." (Nem mondom, hogy minden esetben megalapozatlanul, de némileg azért sértően hangzóan)
Én világéletemben - persze csak és kizárólag a szakmát illetően és az emberi szempontokon túl - költség/profit szemmel néztem az informatikai döntéseket, a kicsitől a nagyig, mert így tartom helyesnek, mert szórakoztatónak találom, és mert jó tréninglehetőség, ha van visszacsatolás. És hangozzék _bármilyen_ hihetetlenül; képes voltam ilyen alapon nemet mondani Oracle Hungarys tanfolyamra, mert a kapott csereértéket nem éreztem egyensúlyban a költséggel ==> háttérben gondolva arra is, hogy elsősorban mindig a közösségnek/szervezet egészének szempontjából kell jónak lennie bármilyen döntésnek, nem az egyén szempontjából (noha természetesen a téma mindig intenzíven érdekelt, és noha, ugye, haszonélvező lettem volna)
Ugye, 'mindösszesen' csak két hibát lehet elkövetni projektekra való pénzallokáláskor: ha túl keveset kalkulálnak a projektekre, vagy ha túl sokat. ;)
A második nagy állításom, hogy _van_ / _létezik_ lokális üzleti haszonnal nem járó (tehát csak költséget jelentő), csak vállalati szinten profitábilis informatikai rezsi /hiába ebből is látszik, hogy az informatika _csapatjáték! ;)/. Egy konkrét példa: a potenciálisan erősen lehetséges vállalati projektszemléletben könnyű abba a hibába esni, hogy minden projekt saját ügyféltörzzsel, saját informatikai fogalomtárral dolgozzon (feltéve, hogy belefér a budgetjébe). A vállalat meg 'szívhat' az ügyféldeduplikálás amúgy rendkívül érdekes problématikájával... ;) /sok-sok éves tapasztalatból beszélek/. Dolgozhat a termék- és kockzatkezelés-menedzsment különböző átlagegyenleg-fogalommal. Egy 'előnye' biztos lehet a dolognak: mindenki bebizonyíthatja az igazát vagy éppenséggel a másik tévedését. ;) Már pedig profitban/éves tervben/bónuszban érdekelt termékmenedzsment, sosem fog magától egységes vállalati fogalomtár-szerű "hülyeségekkel" bíbelődni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a centralizálság/elosztottság az egyik legnehezebb probléma az informatikában -> az sw-vendoroknál is 'pulzál' a kínálat: mindig a _másikat_ preferálják, mint ami éppen az ügyfélnél üzemel... ;) /De ez csak rosszindulatú pikírtség, lépjünk tovább!/
Két "kedvenc" történetem az alul- és felülkalkulálásra:
Egyik cégnél az informatikai üzemeltetés nagyon erős (lobby) volt /Külön misét érne meg az elemzése/. Az üzemeltetés kitalálta, hogy mennyit tud "spórolni", hogy nem két szervert üzemeltet, hanem csak egyet. És sikerült keresztüleröltetni évekre meghatározóan, hogy a 100+ darab nagyságrendű OLTP-rendszer mellé kerüljön az adattárház is. Ugyanarra a méregdrága, aranyárban mért tükrözött, hibatűrő diszk-alrendszerre. Vezérigazagató engedély is kellhetett egy-egy dw-select(!) lefuttatásához, amit az ügyintézői rögzítések persze azonnal megéreztek /ez addicionálisan persze mutatja a korabeli drága erőforrás-menedzsmentek hatékonyságát is, de ezt most hagyjuk a továbbiakban/. És mindenki anyázott. Plusz a dw-projekt megkapta, hogy milyen nagy a rezsije (pedig azt a bődületes pénztömeget mennyi de mennyi hasznos dologra el lehetett volna költeni, értelmes fejlesztésileg)... De az üzemeltetési vezető jól tudott prezentálni abból, hogy mennyi költséget csökkentett. ;) És mi a legnagyobb poén az egészben? Még ezen a tükrözött rendszeren is sikerült táblateret veszteni....;)
Nem tudom kinek mennyi infója van a gyors, hibatűrő és nagy diszk-alrendszerek költségeiről: brutális árak vannak, és még brutálisabb a fejlődés/avulás (pl.: szerverekhez képest). Elég csak arra gondolni, ha valaki "home"-célra akar otthonra egy megbízhatóan mobilis, de nagyobb (és nem feltétlen lassú és/vagy offline) háttértár-rendszert, mondjuk film-tárolásra... ;) Vállalati szinten ez köbös arányban sokkal brutálisabb. /Zárójeles sztori: az egyik ilyen nagy diszk-rendszer gyártó az EMC, ami fogalom a szakmában. Ők képesek voltak vasárnap SMS-t küldeni Írosrszágból a szükséges hazai szakembernek, hogy melyik vinyót kell hétfőn kicserélni, mert a végét járja, nyílván nem ingyér. Sose tudtam kezdetben megjegyezni, hogy EMC vagy ECM. Aztán kiderült, hogy az einsteini-képlet miatt -> EMC (E=MC^2)/
Az alulkalkulálásra tipikus példa,hogy mindenből mindig a legjobbat, tükrözve, 24/7 online, hibatűrő és egyéb bűvszavak. Aztán jöhet a meglepetés, hogy százmillióknál jár a tervezett, de menetközben alaposan elszállt költségigény. És mindez sokszor torkollhat végeredményében használhatatlan keserű kompromisszumba. "Drága pénzért ócskavas-típusú cuccba.
Ezért lehet létjogosultsága a Good Enough elvnek, hogy lassan legyek már ontopic ;) Legyen jó, de 'elég' jó, vagyis meglehet állni az irreális álmokkal. Na és persze hol született meg az elv? Hát a GE-nél (General Electric => Good Enough)
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|