|
|
 |
PETYUS
2007-10-13 18:47:02
|
37
|
Úgy gondolom, hogy a zongora hangzása a gyártmány minősége mellett nagyon függ a hangolástól is. Sokféleképpen lehet egy zongorát jól hangolni, és még többféleképpen lehet rosszul. Az, hogy egy zongorát az adott esetben milyenre kell hangolni, az attól is függ, hogy mit akarnak rajta eljátszani. |
|
 |
tnsnames.ora
2007-10-13 17:37:38
|
36
|
Van Haydnnek egy zseniális zongoraszonátája (a több közül), az amit Vedres Csaba fedezett fel spiritiszta szeánsz révén (némi blues elemekkel megspékelve).... :o))))
Ez csak vicc és kitérő volt, amit említeni akartam az a 37-es D-Dúr szonáta. Tudtommal nagyon szeretik választani a zongorista növendékek (én legalábbis többtől hallottam), mitöbb annó a gimnáziumban is megtanultam az első tételét. E kompozició-tétel legnagyobb nevezetessége számomra, hogy sokkal-sokkal könnyebb technikailag, mint hallatszik és látszik (no persze csak iskolás szinten), és ezért nagyon jól lehet vele hatásvadászni. :o)
Na a tragédia, hogy ebből én nem ismerek jó felvételt, pedig rengeteget hallottam. Még Ruzickova csembaló-verzióját sem szeretem (se a Buchbinderes, se a Deccás, se az Eternás, se a Hungarotonos sorozatbelit, se az egyéb egyedi felvételeket). Egyszerűen nem értem, hogy nem tudják életörömmel teli játékosságot lazán/frissen interpretálni. Minden felvételt végtelenül modorosnak, mesterkéltnek hallok. Belül magamban hallom, hogyan kéne szólnia, de hát ugye a kezembe jelentős korlátaim miatt nem tudom átvinni (meg képzettség hiányában) |
|
A hozzászólás:
 |
tnsnames.ora
2007-10-13 17:28:18
|
35
|
Ma nem akármilyen box került a kezeim közé. Schubert összes zongoraműve, 13 cd-n, Michel Dalberto 1955-ös születésű francia zongorista, Steinway-zongorás interpretációjában.
http://www.answers.com/topic/michel-dalberto-classical-musician?cat=entertainment
Mostanság kezdtem külön nagyon odafigyelni, hogy milyen zongora van a felvételen. Ezt abbéli nagy csalódásom váltotta ki, hogy kedvelt zongoristám Rudolf Buchbinder mint kiderült egy szörnyűséges Steinwayen nyomta le Haydn összes zongoraművét, 1974-75-ben. Hiába tetszene a zongorista játéka, egyszerűen a zongora hangját nem bírom elviselni, annyira darabos, művi/mesterkélt.
Jó lenne érteni ehhez az egész zongora-témához, mert egyre inkább elveszettnek érzem már magam. :o( Mint kiderült Wilhelm Backhaus - az általam tán legjobban tisztelt - zongorista is játszott fel hangfelvételt Steinwayen, pedig őróla úgy tudtam, hogy nagy Bösendorferes. És most itt van ez a Schubert-összes, és naggggyon jól szól a Steinway-zongora. Képtelen vagyok elhinni, hogy 20 év alatt ennyit fejlődött a hangrögzítés technikája (hogy tévesen okoljam a Steinwayt a fertelmes zongorahangért)
Visszatérve a Schubert-összesre az első benyomás nagyon jó. A zongora ugye szépen szól, a srác nagyon ott van a szeren technikailag (virtuózitásilag lazán bírja a követelményeket). A gyors (és az előírt lassú) tempói tökéletesek. Egy dolog tűnik számomra egyelőre - ráadásul nem egyedileg, hanem visszatérően - problémának (leginkább a Wanderer fantáziában tettenérhetően) -> hogy direkte közbeiktat visszafogott, sőt zavarbaejtően lassú tempókat a gyors tételekben, pedig a fül és a kotta ezt egyáltalán nem igényelné.
De mindez elhaványul, hogy szerintem tökéletesen ragadja meg az előadó a schuberti lényeget, még olyan népszerű művekben is, mint a Moments Musicaux. Ami külön nagyon nagy teljesítmény volt az Op.142/4-es impromptu, amit nagyon sokan nagyon rosszul játszanak (az én fülemnek), na ő a tökéletest ostromolja. A Drei Klavierstücke is perfekt! :o) Brendel immáron mehet a 'levesbe', őt csak ezért a Schubertjéért tartottam (se az Impromptu-jeit, se a Moments Musicauxját nem szeretem annyira, Beethovenje egyenesen tragikus számomra)
Úgy vélem nemkicsi örömforrás lehet az, ha valaki élethivatásként megteheti, hogy elmerül egy zeneszerző életművének komplett szakaszában, majd hangfelvételt tud csinálni belőle. Mindig sok vita övezte, hogy mondjuk például egy Beethoven 32 zongoraszonátát összkiadásban érdemes hallgatni, vagy össze kell szedni a vonatkozó szonáták egyedileg legjobb felvételét. Kétségtelen, hogy egy összkiadásban elő-előfordulnak kisebb-nagyobb hibák, míg másfelöl egy-egy konkrét műre konkrét rákoncentrálás csodákat eredményezhet, de azért azt gondolom meglehet a maga varázsa az összkiadásoknak. Ez a Schubert-összes, mindenképpen nagyon sikerült darab, minden esetleges kritikus pontjával. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|