Keresés

Ülök a vízparton és nézem a csendesen hömpölygő vizet.
Milyen lágy, milyen szelíd. Muszáj megérintenem.
Hűs selymességével cirógatja körbe az ujjaim. Egy érintéssel köszöntöm az érkező vízcseppek tömegét és búcsúztatom a távozókat.
Szinte hihetetlen, hogy ez a szelíd kékség, milyen pusztításra is képes...
Kiemelem kezem a vízből. Ujjaimról a cseppek sietősen szöknek vissza a többi közé.
Nézem ezeket a természet adta apró csodákat. Egyetlen cseppjükben is ott ragyog távoli tengerek minden fénye.
Csak nézem... Mennyire semmi egy csepp és mégis mennyi minden van belezárva.
A lét örök körforgása... Évszázadok álma...
Nélkülük mi sem lennénk.
Évmilliók ringatódznak e szelíd hullámokban, hisz páraként felszállnak, majd csapadékként földet érnek. Mennyi mindent láthattak már? Mennyi alakban léteztek!? Léteznek?