|
|
 |
gligeti
2007-10-03 17:22:25
|
91
|
örülök, hogy ebben így egyetértünk.
a gondolatképzés
Ennek nagyon örülök, hogy ezt mondod. Alig pár órája mondtam: a nyelv ... amin gondolatokat lehet megfogalmazni
Az viszont, hogy nem tetszik, igazán nem tudományos szempont.
Ebben is. Amit viszont próbálok szájbarágni, és most megpróbálom tömören: hogy minden alkalmazott tudomány, tudomány alkalmazása ilyen nem tudományos szempontra van építve, és ez önmagában nem jelenti ezen alkalmazás tudománytalan voltát; még finomítva, az hibás megközelítés, hogy ilyen nem tudományos szempontra épített alkalmazás eleve tudománytalan volna; csak attól az, ha ezt a szempontot tudományosnak akarja beállítani. (Tudom, jó tömör, ettől lehet, hogy nehezen követhető).
Ha ez világos, akkor talán megérted, hogy Nádasdynál (vagy másoknál) mintha a kettő közötti határvonal nem lenne tiszta, és keveredne a két érv. És ez akkor is baj, ha végeredményben igazatok van, hiszen a konkrétan szapult nyelvművelők tényleg hibásan tudományosként akarják az értékelési szempontjukat beállítani: azonban én mint matematikus, kénytelen vagyok azt a bizonyítást, aminen a gondolatmenetében hiba van akkor is hibásnak tekinteni, ha végül mégis jó eredmény jön ki. |
|
A hozzászólás:
 |
Kis Ádám
2007-10-03 14:50:29
|
90
|
A nyelv és a közlés viszonya nem teljesen egyértelmű. Általánosan elfogadott a nyelv kommunikatív funkciójáról beszélni, időben később jelent meg, és nem ennyire egyértelműen elfogadott funkciója a gondolatképzés (most találtam ki ezt a szót), ezt nevezik kognitív funkciónak. Itt az a vita tárgya, hogy a kogníció teljes egészében nyelvi-e vagy nem teljes egészében.
Nem tudom, elfogadható definíció az, hogy a nyelv az, aminek a közlés a funkciója, de ez a megállaptás igaz (bár, mint klátjuk, nem csak ez a funkciója van a nyelvnek). Ez az utóbbi tény igazolja a nyelv funkcióját abban az esetben is, ha nem valósul meg a közlés. Ehhez a 'közlés'-t kell értelmezni. Bizonyára nem tekinthetjük közlésnek, ha a hír nem halad át a csatornán, de ez nem jelenti azt, hogy a hír nem keletkezhetett.
A helytelen vs. nem létezik összefüggésében maximálisan egyetértünk. Antal László írásaiban következetesen ezt találjuk (léterzik, nem létezik). A suk/sük kétségtelenül létezik, ha nem létezne, a nyelvművelők sem foglalkoznának vele. Ez eddig a nyelvészet dolga. Az viszont, hogy ez helyes-e vagy nem, már más szempontrendszer szerint ítélhető meg. Lehet a "neveléstudomány" vizsgálatának tárgya, mint oktatási csőd, vagy akár fülészeti vagy artikulációs kérdés. Azt még senki nem tudta bebizonyítani, hogy a suk/sük megértési problémát okozott volna, az ilyen próbálkozások hamis volta bizonyítható. Az viszont, hogy nem tetszik, igazán nem tudományos szempont. |
|
Előzmény:
 |
gligeti
2007-10-03 11:18:02
|
89
|
közben morfondírozgatok ezen a "egyetlen minősítési szempont van, hogy betölti-e a funkcióját" kérdéskörön, mert ott is valami zizi van. Viszont nem tudom -- és attól tartok, a nyelvészek sem szoktak ezen filozofálni --, hogy az, hogy a "nyelvnek a közlés a funkciója", az micsoda is.
Lehet definíció. Egy tiszta tudományág kiválasztja a világ egy szeletét, amivel foglalkozni akar. A nyelvészet ugyebár a nyelvet. De mi a nyelv? Ennek a definíciója volna az, hogy nyelv az, aminek a közlés a funkciója?
Lehet tétel. Van a nyelv mint valami definiálatlan alapfogalom, és tétel, kijelentés, hipotézis, hogy a nyelv funkciója a közlés.
A kettő más-más eredményre vezet. Az első esetben olyan értelemben kezelhetetlen a fenti mondóka, hogy ha nem valósul meg a közlés, az nem rossz, hibás, funkciót vesztett, hanem valami más, nem nyelv, nem tárgya a nyelvészetnek. Ez nem minősítés, csak nem tud a nyelvészet vele mit kezdeni, mint az oroszlánokkal sem, vagy erkölcsi kérdésekkel sem.
A második esetben viszont ha előfordul, hogy nem valósul meg a közlés, az nem az adott mondatot minősíti, hanem popperileg falszifikálja a hipotézist; akkor a hipotézist el kell vetni.
Szóval az én felvett amatőr tudományfilozófiai nézőpontomból tisztább az, hogy nincs helytelen, meg helyes, létezik van meg nem létezik van. Létezik suk/sük forma. Létezik rétegnyelv, aminek szintén megvannak a maga szabályai, és amiben van suk/sük, ahogy létezik olyan is, amiben nincs (kijelentő módról beszélünk persze). Más nem mondható. Nem kell erőlködni: elég, ha azt mondjuk, hogy tudománytalan helytelennek mondani. (lásd az alábbi nem-teljességet: azért, mert nem helytelen, nem kell elvárni, hogy akkor valahogy a helyességét kell tudni bizonyítani) Nincs ilyen dichotómia: nincs a tiszta tudományban helyes/helytelen fogalompár, sőt, semmilyen, se pozitív, se negatív minősítés, és kész.
Majd az alkalmazások, azok kijelölik (és nem levezetik persze) a jót, vagy a rosszat. Egészségükre. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|