Keresés

Részletes keresés

Kis Ádám Creative Commons License 2007-10-01 19:21:46 86

1. Ezt én nem érzem újdonságnak.

 

2. Mi az, hogy áltudományos módon?

 

3.Valamit félreértesz. Miért ne minősítene? Nem az a baj, hanem az, ha a minősítést tudományos kritériumként használja valaki. A minősítés erkölcsi és esztétikai kategória, amely szükségképpen viszonyít valamihez. A megismerésnek, azaz a tudományos célnak éppen az a jellegzetessége, hogy törekednie kell arra, hogy ne legyen kénytelen viszonyítani (Bolyai a semmiből teremtett új világot).

 

Amúgy érdekelne, tulajdonképpen mit is jelent a romlás. A vita legelején idéztem Schmidt Józsefet, aki meglehetősen totális nyelvdefiníciót adott. Ha például a nyelv történeti változatait együttesen tekintjükm a nyelv részének, aligha lehet romlásról beszélni, csak funkcióváltozásról. A neylv, ameddig megfelel a rendeltetésének, nem romlik. A nyelv inkább csak alkalmazkodik. Látszatra azt mondhatnánk, javul, hiszen a 19. századi nyelv aligha felelne meg a XXI. század követelményeinek Tessék elvégezni a gondolatkísérletet. (Azért nem megeyk még jobban vissza az időben, mert a 18. századi nyelv alkalmatlansága nyilvánvaló, azért volt a nyelvújítás.)

A hozzászólás:
gligeti Creative Commons License 2007-10-01 19:08:34 84

Szóval, elolvastam a cikket.

 

 1) érdekes változás jeleit vettem észre az álláspontban:

 

Egyébként, ha bárki be kíván avatkozni a nyelv életébe, vagy az emberek nyelvhasználatába, én nem állom útját: nekem csak azt kötelességem kipellengérezni (de könyörtelenül!), ha valaki ezt áltudományos nézetek és babonák alapján, hibás "logikára" hivatkozva, az emberek félrevezetésével kívánja megtenni.

 

 Ezt 100%-ig korrektnek gondolom. Pontosan: ha a konkrét nyelvművelő áltudományos levezetésekkel kihozza a -suk/sük alakot helytelennek, akkor oda le kell csapni. De csak akkor, és azért, és nem azért, mert valami voluntarista céljai vannak. Hát hadd legyenek! A tudomány alkalmazásai megannyi voluntarista cél a természetbe való beleavatkozásba. Tiszta leíró tudósként éppenhogy nem kellene ezeket a célokat minősítgetni.

 

 2) ezt az álláspontot azonban nem internalizálta teljesen:

 

"de ha valahol eluralkodik a premodifikatív jelzői mellékmondat ... akkor előbb be kellene bizonyítani, hogy ez baj, mielőtt "nyelvromlásnak" neveznénk és küzdenénk ellene.

 

Hát jó lett volna itt is hozzátenni, hogy ha/mivel a nyelvromlást áltudományos módon "vezeti le". Önmagában nem kell -- nem is lehet -- bizonyítani azt, hogy a szőlő valamilyen módon helyesebb, jobb, szebb élőlény mint a peronoszpóra. Ha valakinek az a célja, hogy a kialakult de facto normához ragaszkodjon és igen konzervatív legyen annak megváltoztatásában; és vannak akik ezt a normát igénylik, akkor hajrá. No meg akik meg nem igénylik, azt tessék békénhagyni. És akkor nincs vele semmi baj, alkalmazott tudomány, vagy a tudomány alkalmazása, ahogy tetszik.

 

 3) Magas labda:

Ha valahol eluralkodik az ostobaság, a hiúság, a színlelés, a modorosság és az affektálás az baj, küzdeni kell ellene, mert ezek a dolgok rosszak.

 

Hmm. Minősítünk? Azt hittem, megfigyelő tudósként fogjuk a jegyzetfüzetet, és érdeklődve beleírjuk, hogy létezik hiúság, színlelés, modorosság stb., és megvizsgáljuk ezek jellegzetességeit, szerepét a társadalmi kódok, kapcsolatok viszonyában, de nem minősítjük. Vagy mégis az amerikai ismerősömnek lesz igaza, és a szociolingvisztikának van kitűzött célja; és Nádasdyból ilyenkor az bújik elő???

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!