|
|
 |
gligeti
2007-10-01 12:32:46
|
70
|
Valószínűleg tőlem olvashattad.
Igen, semmi sem tökéletes, azt szoktam mondani, hogy törekvés van. Ha platonista lennék, úgy mondanám, hogy a tudományos módszertannak volna a platoni ideája.
Például azért az erős átpolitizáltság az baj. Igen, együtt kell élni azzal, hogy semmi sem tökéletes, de azért törekedni kell. Kéne. |
|
A hozzászólás:
 |
the soft cushions
2007-10-01 12:20:49
|
68
|
" A tudományfilozófiával akkor kezdtem foglalkozni, amikor egy tudóscsoport vezetője valami eredményük kapcsán mesélte, hogy miután elvégezték a kísérleteket, és betápláltak mindent a gépbe, meglepetésükre először nem az jött ki, amit vártak, hanem épp fordított korreláció jött ki. Három éjjel és nap vizsgálták át tüzetesen a programot, és lám, meg is találták az előjelhibát, aminek megjavítása után minden "rendben" lett, és mindenki boldog volt, publikáltak, stb. És erre mind nagyon büszke is volt.
Akkor nagyon szomorú lettem. (gy.k. ha kijött volna, amit akartak, akkor is kerestek volna lehetséges hibákat ilyen lelkesedéssel három napig; illetve ezután miért nem aggódtak, hogy további három nap után újabb hibák is felmerülhetnek, stb.)"
ez vmi urban legend, v toled olvastam vmikor ugyanezt?
amugy ilyesmin elszomorodni felesleges, es nemcsak azert, amit utana irtal (tehat, h vannak masok, akik majd gondosan ellenorzik az eredmenyeket), hanem azert is, mert nagyon kicsi az eselye, h rossz a model _es_ a szamitogepes szimulacio programjaban pont egy olyan hiba van, ami miatt a modellnek tokeletesen megfelelo eredmeny jon ki. ha meg esetleg vki addig modositgatja a kodot, amig az azt az eredmenyt hozza, ami az o rossz modelljenek megfelel, akkor meg mindig ott van a masok altali ellenorzes lehetosege. a tudomanyos kutatas modszere ugyanugy nem tokeletes, ahogy a demokracia es a piacgazdasag sem, egyszeruen csak senkinek sem sikerult ennel jobbat kitalalnia. |
|
Előzmény:
 |
gligeti
2007-09-30 23:23:19
|
60
|
OFF
Eltekintve attól, hogy nem értem, miért értékesebb egy kísérlet, ha pozitív eredményt
itten egy kis irónia volt. Ritkán szoktak publikálni negatív eredményt, pedig valóban, ugyanolyan tudományos eredmény. Mert ugye tudományos szempontból nincs is negatív meg pozitív, legfeljebb a gyakorlati szempontból értelmezhető az alkalmazott tudományban...
A tudományfilozófiával akkor kezdtem foglalkozni, amikor egy tudóscsoport vezetője valami eredményük kapcsán mesélte, hogy miután elvégezték a kísérleteket, és betápláltak mindent a gépbe, meglepetésükre először nem az jött ki, amit vártak, hanem épp fordított korreláció jött ki. Három éjjel és nap vizsgálták át tüzetesen a programot, és lám, meg is találták az előjelhibát, aminek megjavítása után minden "rendben" lett, és mindenki boldog volt, publikáltak, stb. És erre mind nagyon büszke is volt.
Akkor nagyon szomorú lettem. (gy.k. ha kijött volna, amit akartak, akkor is kerestek volna lehetséges hibákat ilyen lelkesedéssel három napig; illetve ezután miért nem aggódtak, hogy további három nap után újabb hibák is felmerülhetnek, stb.)
Egy kicsit vidámabb vagyok azóta, amióta tudom, hogy azért a tudomány van annyira jó, hogy a saját korlátait is meg tudja mutatni (Jacobson-Rosenthal, aminek a tudományfilozófiai következményei lényegesen fontosabbak és súlyosabbak, mint a PC-motivált pedagógiaiak és társadalomtudományiak; és amelynek a fenti példa egy konkrét megvalósulása), és hogy elvileg a kritikai szellem miatt valahol a tudóstársadalomban lehet valakinek érdeke, hogy kimutassa a metodikai hibákat egy régebbi eredményben. Persze az elvileg nem véletlenül van kiemelve, sajnos a tudomány erősen átpolitizált. És akkor félve jegyzem meg, hogy már majdnem ON is vagyunk megint. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|