Nádasdy nézeteivel alapvetően szerintem egy baj van. Igaza van, de mégsincs. Mindjárt kifejtem, hogy miben van, és miben nincs igaza (szerintem -- innentől persze ezt nem teszem hozzá).
Miben nincs igaza? Abban, hogy nem veszi figyelembe a tiszta tudományt az alkalmazott tudomány közti különbséget. A tiszta tudományban valóban nincs más cél, mint a megismerés. Így nincs jobb, rosszabb, csak az van, hogy jelenségeket megfigyelünk, modellezünk, predikciókat adunk, stb.
Az alkalmazott tudomány azonban, Fiebleman definíciójával "a tiszta tudomány használata valami praktikus emberi célra". A praktikus emberi cél nem egy tudományosan levezetett "jó", hanem egy társadalmi igényre reflektáló, axiomatikus "célfüggvény". Ez kijelöli az alkalmazott tudomány számára, hogy mi jó, mi rossz, mi a kívánatos, és mi a nem kívánatos.
Vegyünk példákat. Biológiában a tiszta tudományvalóban nem mond olyat, hogy egy állat ronda, vagy szép, jó vagy rossz, sőt, az sem a tiszte, hogy egy folyamatot minősítsen -- pl. az evolúció során kihalnak a dínók: ez nem jó, nem rossz, hanem egyetlen célja, hogy a folyamatot minél alaposabban megismerje.
Alkalmazott tudományai azonban kijelölnek valami jót, kívánatos célt. Az agronómus a magasabb termésátlagot, az orvos az élet hosszabbítását (ma talán inkább az életminőség javítását), a környezetvédő a biodiverzitás fenntartását. Ezek emberi igényeknek felelnek meg, így egy adott kortól, társadalomtól függenek. Nem lehet őket levezetni tudományosan -- miért is jó, hogy egy ember 95 évig él, és nem 75-ig? -- már csak azért sem, mert sok esetben ezek a célok ütik egymást. Az agronómus és a környezetvédő céljai gyakran szögesen ellentétesek.
A nyelvművelés, ha valami, akkor természetesen alkalmazott tudomány. Mint ilyen, célja nem levezethető az alaptudományból, pusztán emberi igények legitimálják. Amit hát Nádasdy mond, hogy a tudomány nem ítélkezik, nem minősít, az csak a tiszta tudományra vonatkozik, az alkalmazottra nem igaz. Ha a társadalmi igény létezik egy egységes beszélt -- vagy írott -- nyelvi norma kialakítására, az adott nyelv egyedi struktúráinak és szókincsének megőrzésére és fenntartására, akkor erre épülhet rendes, tisztességes alkalmazott tudomány, amely eldöntheti, hogy mi kívánatos, és mi nem, az adott alkalmazott tudomány keretrendszerében.
Ilyen igény létezett sokszor, adott korokban, a nemzeti identitás, vagy összetartozás hangsúlyozásának igénye folyományaként.
És innen eljutunk oda, hogy mennyiben van igaza. Természetesen a nyelvművelőnek nincs igaza abban, amikor úgy akar csinálni, mintha a "jó" és a "hibás" vagy a "nemkívánatos" tudományos alapon indokolható lenne. Ezek nyilvánvalóan marhaságok, és ezt Nádasdy jól meg is mutatja. De a nyelvművelés nem emiatt nem legitim tudomány, legfeljebb ebben a formájában nem az (amikor tudományosan levezethetőnek próbálja feltüntetni a célját). Ha a társadalmi igény meglenne, és felvállalhatná azt, hogy az idegen szavak és jelenségek, vagy a norma kijelölése és betartatása nem tudományosan igazolható -- igazából senki nem kérdőjelezné meg a célt, ahogy az orvos célját sem kérdőjelezi senki meg --, csak társadalmi igényből fakadó cél lenne, akkor rendes alkalmazott tudomány lehetne. Mivel ez az igény ma nincs meg, ezért próbálja a nyelvművelés a célját igazolni, és ezért beszél hülyeségeket, hiszen ezt az alaptudományból valóban nem lehet.
Igény azért ma is van, egy opcionális követendő normára ma is. Ezért teljesen legitim dolog az, ha ilyen alkalmazott tudomány van: a sajtó, bizonyos rétegeknek van igénye arra, hogy valaki adjon neki támpontot, hogy ha akar valami írott vagy beszélt normát, akkor ezt használhatja. |