Hogy a fotós iskolákban mint tanítanak, azt (sajna) nem tudom, bár Török Gyurit ismerve vannak elképzeléseim.
Viszont mondok néhány dolgot a régi filmes-laboros világból:
- negatív hívási idők tudatos módosítása a kívánt eredmény (kontraszt, szemcseméret, stb.) elérése érdekében (push hívás és egyéb technikák)
- negatív erősítése, gyengítése
- papíválasztás (kemény, lágy, stb.)
- kép vágása, forgatása
- nagyításkor a túl árnyékos részek kitakarása kézzel, árnyékolóval
- maszkolások
- a nagyítókeret döntése perspektívikus korrekció céljából
- több negatívból egy kép készítése
- színező fürdők (szépia, stb.) használata
- negatív ill. papírkép retus
és akkor még nem szóltam nemeseljárásokról, a szolarizációról, a fotogrammokról és még egy csomó mindenről.
A PS lényegében mindezek digitális változata. Szóval nem is olyan egyszerű meghúzni a határvonalat, meddig tart a fotógráfia :-)
Szerintem mindent szabad használni, amire lehetőséged van és tudod céljaidnak megfelelően kezelni, ami jobbá teszi = a szándékaidhoz, elképzeléseidhez közelebb viszi a képet.
Kérdés persze, hogy mik a szándékaid! Riportfotónál a hűség a követelmény, a természetfotónál szintén tilos bárminemű komolyabb beavatkozás, de egy absztraktot vagy bármi egyebet miért ne lehetne akár manipulálni is?! Ahol a kép mint olyan a lényeg, ott mások a játékszabályok :) | 
