http://index.hu/tech/urkutatas/mars070803/
Nehéz Imre -
nulldiffúziós technológia -
Héliummal megtöltött lufit már mindenki látott, és az is ismert, mi történik egy idő után a héliumos lufikkal: pár nap alatt összetöppednek és lesüllyednek, mert a hélium kiszivárog, a külső gázok pedig bejutnak a lufiba. Szaknyelven szólva ez a parciális diffúzió hatására történik a lufiban.
A nulldiffúziós technológiák ezt a jelenséget előzik meg egy vagy több közbenső tér alkalmazásával. Ebben a térben gyűlnek össze a ki- és bemenő gázok, innen aztán a nemkívánatos gázok távoznak, a hasznos gázok pedig visszakerülnek a megfelelő térbe. Hogy ez így megvalósuljon, a nulldiffúziós rendszerben gázszeparáló eszközöket kell alkalmazni, illetve olyan berendezéseket, amelyek megfelelő irányba keringetik a gázokat. Nem kell óriási ventilátorokra gondolni, ezek az eszközök olyan kicsik, hogy a már említett ballonok is magukkal tudják vinni őket. Végül, szükség van még egy külső energiaforrásra, ami ellátja árammal a rendszert.
...
Nehéz úr munkatársaival – többek között dr. Bérczi Szaniszlóval, az ELTE Űrkutató Csoportja docensével – olyan tetőt tervezett és védett le szabadalommal, ami könnyű, a megóvandó terület fölött kifeszítve lebeg és nem igényel emelőszerkezetet vagy űrhajós ácsokat. A tető gyakorlatilag egy óriási ponyva, amelyet a héliumos lufihoz hasonló elemek emelnek magasba, a gázszivárgás kiküszöböléséről pedig a nulldiffúziós technológia gondoskodik. "A végeredményt tekintve majdnem olyan a tető, mint a ponyvatetős uszodáké, de amíg a felfújt tetőknél a belső túlnyomás emeli a ponyvát, nálam maga a tető lebeg." – magyarázza Nehéz. "Ennek egyik előnye, hogy nem kell alul hermetikusan zárt teret kialakítani, ami a Marson különösen nehéz lenne, hanem csak az oldalirányú védelmet és a rögzítést kell megfelelő módon biztosítani." |