|
|
 |
Astilbe
 2007-08-31 13:00:34
|
41
|
| Az elidegenedés ebben az esetben azt jelenti számomra, hogy nem vagyok részese,nincs közöm hozzá, fizikális kapcsolatom vele. Természetesen, mint mélységesen liberális (filozófiai értelemben) ember elfogadom a különböző véleményeket. |
|
A hozzászólás:
 |
agicza
 2007-08-31 12:35:25
|
40
|
'az a bajom ezekkel a kertekkel, hogy a természettől való elidegenedést példázzák számomra. Műtárgyként tekintenek az élő, változni akaró természetre, szigorú sablonok közé szorítják. ... valami természettől mélységesen idegen, fájdalmasan embertelen. A minimál kertek esetében sokkal elfogadóbb vagyok'
Nézd, a gondosan beültetett, méregdrága növényanyaggal dolgozó, rendezett, nagypolgári díszkerteknek egyetlen funkciót kell ellátniuk: gyönyörködtetni az ott lakókat anélkül, hogy neki két gazszálat is keresztbe kelljen teniük a látványért, ld. anno a kastélykertek, kicsit nagyobb léptékben... Nem igazán elidegenedés pl. számomra, inkább csak rá akarják erőltetni a saját, emberi szabályaikat a természetre, mint anno a formára nyírt buxusokkal (nálam is van természetes sövénynek való, imádom azt az ódon hangulatot és illtot, ami körüllengi) és mértani alakzatban telepített ágyásokkal á la francia barokk. Azért ahhoz képest ez még mindig nem a természetből vett elemek abszolút természetellenes felhasználása. Juteszembe, és ez akkor trendi volt, mint most a minimál, szóval száz év múlva a modern kertekből is egy történelmi stílus lesz, elég meghasonlott érzés belegondolni...
Hazai anyagból, hazai tájat modellező kertek: ez meg szerintem a másik véglet: ha a természetet akarom látni - mármint az itthoni viszonyokat, ráadásul eredeti léptékben, M=1:1-ben, - akkor kimegyek terpere, viszont azt nem bírnám ki, hogy a kertbe ne kerüljön be minden olyan, szemet gyönyörködtető, akár idegen tájakról származó dísznövény, ami nekem tetsző és a klímánkra való, és nem szenved, hanem él és növekszik a neki szánt helyén. Valahol a kettő közötti határmezsgyén húzódik az igazság, az egészséges kombinációja a honos fajoknak, majd a látvány tuningolása hozott anyaggal. |
|
Előzmény:
|
|
Astilbe
2007-08-31 08:51:04
|
33
|
Azt hiszem, igazán az a bajom ezekkel a kertekkel, hogy a természettől való elidegenedést példázzák számomra. Műtárgyként tekintenek az élő, változni akaró természetre, szigorú sablonok közé szorítják. Sohasem próbálom a véleményemet senkire ráerőltetni, de ha ilyen kertet látok mindig az az érzésem, mint az állatkertekben: valami természettől mélységesen idegen, fájdalmasan embertelen. A minimál kertek esetében sokkal elfogadóbb vagyok, ezekben van ötlet, forma, nagyon átgondoltak. Nemrégiben láttam egy kerttörténeti filmben egy angliai tájkertet, ahol egy fallal körülhatárolt részen alakítottak ki modern kertet. Teljesen elbűvölt! Olyan érzés volt, mint amikor a Rijksmuseumban a sok hatalmas Rembrandt kép között megpillantottam Vermeer Delfti utcácskáját.
Azt megértem, hogy vannak, akik nem akarják művelni, csak élvezni a kertjüket, esetleg státuszszimbólum számukra, de akkor ez nem is kertészkedés, hanem egy jól fizetett karbantartás. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
